Macskamentés logo
English English Deutsch Deutsch

Gazdira váró cicákGazdira váró cicák Gazdira váró perzsa cicákGazdira váró perzsa cicák Gazdira váró maine coon cicákGazdira váró main coon cicák Közvetített cicákKözvetített cicák Elveszett/talált cicákElveszett/talált cicák Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a macskatartásrólTudnivalók a macskatartásról A hét cicájaA hét cicája MacsNaplóMacsNapló MacskanyelvMacskanyelv Történetek állatainkrólTörténetek állatainkról Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól FotóalbumFotóalbum LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Noé Támogatói KlubNoé Támogatói Klub
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Cicmók Napló II.
2012.08.07.
Sziasztok Ismét!

Eltelt két hónap (hát körülbelül), gazdiügyben semmi hírem, úgyhogy úgy döntöttem reklámozom nektek még egy kicsit ezt a… na hát ezt a macskát. A múltkori naplóbejegyzés csak arról győzött meg titeket, hogy én egy rohadt jó ideiglenes gazdi vagyok, maradjon
inkább nálam, ha már bevállaltam. Értem én, Cicmók nem egy egyszerű szerkezet. Úgy döntöttem, hogy ez az írás arról fog szólni, hogy milyen rettenetes sorsa van itt szegénynek. Hogy mennyire szenved, és mennyire ASAP az ő megmentése. Lehet, hogy jövő hónapban megtanítom SOS morzejeleket nyávogni. És ezzel fogom a világot terrorizálni: rögzítem, és
random embereket fogok zaklatni vele telefonon. Rajtatok a világ szeme, meg az idegszálai
is!

Hosszú lesz még a lista, de először megmutatom, hogy elsősorban mi az, ami szerencsétlen cicus sorsát megnehezíti.

Hát ő



Emlékeztek még szegény Mizu cicára? Ő is olyan kis kurvapecér volt, mint Cicmók. Azért használom ezt a durva kifejezést, mert hát ivaros kóbor kandúrként hogy máshogy szedhették volna össze a FIV-et. Buli, csajok, meg bunyó. A cicás lányok most biztos nagyon csóválják a fejüket, hogy nem úgy van az, meg náluk nem így megy. De meg lehet nézni Cicmók elégedett és mindentudó pofáját...

Jah, el lehet ezen viccelődni. Én is szoktam Vader Nagyurat (aka Cicmók) cseszegetni vele, de mindig rossz a vége a dolognak. Ő se járt jól, hát még Mizu, aki majdnem szintén bentlakó lett itt nálam. Aztán ugye mégse így alakult. És hogy-hogy nem Sir Csi miatt is kaptam egy elkeseredett e-mailt. Mizuka már nem ért ide, pedig megpuhítottak a csajok. Alapból nyert ügyük volt ezzel a legújabb kis szerencsétlennel. Ő is aids-es, még kicsit kopaszodik (pedig
nem is), és ez tetézve van azzal is, hogy nem bír egyenesen menni. Hoci ide!
Mondom én. De ti belegondoltatok, hogy ez a Méltóságos Úrnak mivel jár? Van itt még egy macska. Borzalom.

Hát nem elég, hogy itt van neki a Patkó? Aki egy rettenetesen gyagyás kamasz kutya? Aki képes szó szerint lecsókolni az ágyról, hogy ő nyálban fetrengve zuhanjon a padlóra? Aki mind a 20 kiló mancsát ráteszi, hogy a földre kelljen rogynia? Neki? Ugye?!

Jó, az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a lökött kutyát rávette már arra, hogy lefeküdjön elé, mert úgy kényelmesebb lepofozni. És még csóvál is a kis hülye. Cicmók uralkodásra született, nem osztozkodásra. Nem fogom kisebbíteni a szenvedéseit. Múlt hónapban írtam már, hogy mennyire nehéz neki az ágy miatt. De nem vettétek
komolyan.



Azóta is látom a könnyeket a szemében, amikor Patkó csak úgy felpattan, és kihasználva méretbeli előnyeit - jaj, hát még leírni is nehéz - hát van, hogy csak úgy ráül… a fejére. Ő meg kénytelen a büdös, kutyás pokrócon feküdni. Kiterül, biztos mert minden csontját
nyomja egy darab fa, szétcsócsált petpalack, szárazkenyér, a gumicsont, vagy a kötél. Egészen megalázó. Arról nem is beszélve, hogy még ott sem lehet biztos a nyugta, mert gyakran éri bakkecske támadás. Ez a nemnormális lógónyelvű teljesen meg van róla
győződve, hogy macskával focizni ér. És az a baj, hogy én meg röhögök, ezzel pedig megerősítem a hitében. Szegény törékeny kis cicuka. Hát miért hagyjátok ezt?

És az evés. Igenis be tudom bizonyítani, hogy egy szerelmes igazi gazdi nem lenne olyan gennyedék alak, mint én. Továbbra sem adok neki állandóan enni. Nem elégítem ki úri igényeit. Sőt, korlátozom őt a szabadságában. Még mindig. Biztosan teljesen hülyének
néz. Legalábbis pont úgy kiabál velem, mintha így lenne. És én szarok rá. Van, hogy már meg se hallom. Ő csak áll és zokog, én pedig rá se nézek.

Vagy egyszerűen elzavarom. Hát éltetek még ilyet? Az asztalra sem mehet fel, sőt a konyhapultra sem, és még a tűzhely is tilos. Korlátozva van személyiségi jogaiban. Nem ülhet a nyitott ablakban. Nem ugrálhat a dohányzóasztalon. Már csak a média állvány maradt neki, de arról meg lelóg. Nehéz macska
sors.



És akkor még ezek után megérkezik Sir Csi Tücsökmanó. Eleve ő kapott egy saját
szobát azonnal, nem úgy, mint Pogácsaképű Cicmók, aki oda még csak be sem mehetett. Bevallom őszintén az érkezése előtti hetet végigparáztam, mint kiderült, teljesen feleslegesen.
Mindenki a várakozásokkal teljesen ellentétesen reagált. Le vagyok nyűgözve, és egy kicsit átverve érzem magam. Először bemutattuk Szörcsit a szobának. Aztán ExIdegi kikönyörögte,
hogy vigyem be hozzá Cicmókot. Úgy voltam vele, hogy baj nem lehet, Cicmók alapvetően szeret mindenkit. Na a legújabb nyamvadtamat nem annyira.

Az üvegmosó kefe állapotba ugyan nem jutott el, de fújás-morgás azért jutott szegény kis pürrögő Szörcsikének. Sir Telen ki is rohant Sir Csi-től. ExIdegiék elmentek, én meg nem bírtam magammal, ugyan csak reggel akartam Patkócit szembesíteni a helyzettel, de a program már úgyis borult. Patkó
teljesen megszeppent a fennforgástól, nem is mert rögtön odajönni a szobához. Fogtam a kutyát és óvatosan kinyitottam az ajtót.

Bumburnyákom bedugta a nagy orrát és maga alá húzott farokkal óvatosan bekukucskált. Szörcsi viszonozta a kukucskát, próbált orrozni is, de azt nem mertem hagyni. Patkó bizonytalan mosollyal rám nézett, aztán lefeküdt a küszöbre. A macsnak ekkor esett le, hogy ez egy kutya. És márpedig ő fél a kutyáktól. A fújás és béna
köpködés ellenére Patkónak bejön az új lakó. Csóvált is neki kicsit, meg dünnyögött, aztán vigyorgott nekem. Kérdeztem, hogy tetszik-e neki a Szörcsi, és egy nagyon vidám igen volt a
válasz. És hát Möszjő Lakásura legnagyobb szívfájdalmára Patkó halálos szerelembe zuhant.



És az érzés csillapíthatatlan annak ellenére, hogy a Szörcsi is veri szegényt, sőt ha rám mérges, bosszúból lehugyálja Patkó ágyát. Nagyon sármos a Szörcsi, néha már rajtakapom őket Pogácsafejjel csókolózni. De egyelőre hivatalosan ők nincsenek ám jóban. Én pedig már két hete hozzá sem nyúlhatok Cicmókhoz, akkora a sértődés. Ha magamhoz édesgetem, akkor esetleg megsimíthatom, egyszer. Vagy nagy kegyesen rámfekszik. Elég durva büntetés. Szóval ha szépséges Cicmók Úr nem is kell, legalább a Sir Csit elvihetnétek. Szenvedünk mindketten.



És mindezt úgy, hogy ő mindent megtett. Azzal kezdte, hogy a sok fejcsóválás
ellenére visszanövesztette a szőrét. Nem sokan hitték el, hogy menni fog. De ő ezt olyannyira tökéletesen vitte véghez, hogy még át is öltözött nyári bundába. Igaz, hogy most inkább kopott barna, mint fekete, de ezt ne áruljátok el neki. Még nagyban öltözködött, de már el is vittem egy igazi fotózásra, hogy nektek is megmutassam milyen ügyes. Na jó, azt azért bevallom őszintén, hogy erre engem többet nem vesz rá senki.

El nem tudtam képzelni, hogyan zajlik egy ilyen, de azért bátran felnyaláboltam rémpofát – a hordozóba tuszkoláskor Patkó most is mentőakciót rendezett, ismét sikertelenül, de én most sem úsztam meg horzsolások nélkül. Buszoztunk egy jót, mert azt Cicmók jobban szereti, mint az autót. Én is, mert legalább addig csöndben van. Aztán megérkeztünk.

Kiengedtem a macskát, ő meg bebújt az egyetlen olyan helyre, ahonnan a padlón kúszva tudtam csak kivarázsolni. Az este folyamán ezt még egyszer megismételte, de akkor már a halálra kínzottak rezignált és buta vigyorával kotorásztam utána. Először még kínos volt. Aztán megkérdezték tőlem, hogy játszik-e, vagy fogja-e magát produkálni. Zavartan
vigyorogtam. Hát őőő. De van nálam sonka. Na, láttátok a képeket. (Nem? Hát akkor tessék megnézni.

A kezem az 5. percben már véres cafatokban lógott, a 20.-ban möszjő megunta a sonkát, a második óra vége felé kezdtem feladni. Nem játszott, nem produkálta magát. Nem volt hajlandó egy helyben ülni sem, nemhogy pózolni. Aztán bepateroltuk a csodálatos macskanyugtató bőröndbe, ahol végre megült, és olyan mindottdögöljetekmeg pofával szorosra zárta a szemeit. Még fél óra harcnak köszönhetően készült 3 használható kép a
hatszázból. Még egyszer köszi a türelmet… :)

De nem ez a lényeg, hanem hogy mostmár igazán, meg tényleg láthatjátok, hogy milyen szépen megszereltük őkelmét. Majdnem olyan, mint bármelyik normális cica, azzal a különbséggel, hogy nem teljesen az. Mert egy pár életet már elpasszolt. De legalább kettő megmaradt még neki, és tökre megérdemelné, ha valaki belészeretne. Ő szeret mindenkit,
csak kicsit terrorista, mert azt is szereti, aki ezt éppen nem akarja. Dorombol, bújik, szuszmog, dumál. Ami egy ilyen rémtől csak elvárható. Várom a jelentkezőket!



Nóri (és Cicmók és Tücsök, meg Patkó)


Megosztom a Facebookon