(W)ebnapló 2010. 09. 06-12.
2010.09.14.

Ez a hét – talán a szinte folyamatosan szakadó esőnek köszönhetően – meglepő egyhangúsággal telt az állatotthonban. Sajnos ez az egyhangúság nem érintette a bejövő állatforgalmat, sok új állatunk érkezett a héten. Az örökbefogadások viszont stagnáltak, legnagyobb sajnálatunkra.

Két súlyos balesetes kutyáról is bejelentés érkezett a héten, sajnos mindkettejük menthetetlen volt.

Üllőt egyik önkéntesünk előtt gázolta el egy kamion az Üllő felé vezető úton az M0-ról lekanyarodva. Önkéntesünk azonnal autóba rakta a fiatal keverék kant, de sajnos nem jutott el vele orvoshoz, a kutya 15 perc múlva még az autóban belepusztult sérüléseibe.



Cinkos 10 hónap körüli nagytestű keverék kan volt, a IV. Kerületből kaptuk a riasztást, hogy elgázolták, és magatehetetlenül fekszik az úton. Önkénteseink azonnal indultak érte és orvoshoz szállították. A röntgen alapján kiderült, hogy a kutya gerinctörést szenvedett, egyik csigolyája teljesen összeroppant. Az első vizsgálatok alapján úgy tűnt, hogy minimális esélye lesz a gyógyulásra, így természetesen vállaltuk a műtétet. A műtétet megelőző alaposabb vizsgálat után viszont kiderült, hogy az összeroppant csigolya teljesen elmetszette a gerincvelőt, így semmi esély nincs arra, hogy a kutya felépüljön sérüléseiből, az orvos javaslatára tehát fájó szívvel elengedtük őt.




Mindkét kutya jó kondícióban volt, jól ápolták voltak, Cinkoson még nyakörv is volt. Talán valakinek valahol hiányoznak...

A héten még egy sérült kutyához riasztottak minket, szerencsére róla kiderült, hogy nem sérült, csak lefeküdt az út mellé pihenni, elfáradva a kóborlástól. Nagytestű keverék kan, Kerepesen találtuk, eredeti gazdiját keressük, nálunk a Buflák nevet kapta a keresztségben.



Marek fiatal pincsi-tacsi keverék kan, Pesterzsébeten csapta el egy autó, lábtörés gyanújával vettük át a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól. Szerencsére törés nincs, csak zúzódásai vannak. Nagyon kedves, ölbenülős darab. Egy bejelentő szerint van gazdája, de a kutya állandóan az utcán van, így esetlegesen előkerülő gazdájának csak akkor adjuk vissza, ha az biztosítani tudja a kutya biztonságos elhelyezését.



Rozsda labi jellegű kan, egy telephelyet őrzött eddig, de nem tartanak tovább igényt a szolgálataira. Bizalmatlan, domináns, de kezelhető és együttműködő kutya.



Bővült a ménes egy két és fél éves kancacsikóval. Kalinka 2008-as születésű pej kancacsikó. Féléves korában elütötte egy autó, a balesetben jobb csánkja sérült. A kezeletlen sérülés miatt rendellenesen terhelt másik lába is sérült, szügyén csontkinövés van. Nem lovagolható, gazdája ezért adta le. Kedves ló, a többiek közé gond nélkül beilleszkedett. Jelenleg még elég sovány.



Tündér Palkó és Gazsi nagyon megörültek az új lánynak, egyből szárnyaik is alá vették és most még senki nem barátkozhat kalinkával, csakis ők.



Monroe nőstény cica, egy pocsolyában találtak rá rendkívül rossz állapotban. Először balesetesnek hittük, de az orvosi vizsgálat nem talált törést. Már bekerülésekor gyakorlatilag kómás állapotban volt, szervezete pár nap után feladta a harcot.



Nagy veszteség ért minket, hiszen mindenki kedvence, Renée cica is itthagyott minket.



Renée cica 2006-ban született. Kiskora óta az utcán élt, nem tudni miken mehetett keresztül. Végül egy állatorvosi rendelőben hagyták, nagyon rossz állapotban, innen került állatotthonunkba. Emlődaganata volt és szemfekélye, egyik szeme már nem volt menthető, azt eltávolította állatorvosunk. A másik szemére is rosszul látott, mivel egy hályog volt rajta. Macska AIDS és FIP pozitív volt. Mindezek ellenére küzdött és mindenkivel feltétel nélkül kedves, bújós és dorombolós volt. 4 évesen 2010.09.10.-én ment el mivel daganata kiújult és sajnos áttétes lett. Szervezete így is le volt gyengülve, sajnos nem tehettünk érte semmit, el kellett engednünk. Ilyen fiatalon nagyon sokat szenvedett szegény. Mivel betegségei miatt más cicákkal nem engedhettük össze ezért a gazdasági udvarban levő egyik nagy elzárt ketrecben kapott helyet a papagájokkal együtt. Mindig kedvesen nyávogva jött a kerítéshez mikor vittük neki a reggelit, bújt és kedves volt. A madarakat esze ágában sem volt bántani. Szörnyű volt így látni egy 4 éves cicát, hiszen aki ránézett inkább 14-nek mondta volna. Sajnáljuk,hogy csak ennyi adatott meg neked, nagyon szeretünk és reméljük már boldog vagy,odaát. Isten veled Renée!

A héten gazdis lett Citera és Paracetamol kutyusunk és Ruby cicánk.



Csövi mama, az idős, daganatos tacsi műtétjére a héten került sor: A műtőasztalon derült ki, hogy nem az az egy daganata van, hanem több kicsi is elszórva, illetve kétoldali lágyéksérvtől is szenvedett szegény.



Gyakorlatilag 4 műtétnek felelt meg a keddi beavatkozás, de még nincs vége, hiszen még nincs ivartalanítva, és a több kicsi emlődaganatot is el kell távolítani.
Most nem lehetett egyben ezt megcsinálni, hiszen akkora bőrfelületet kellett kivágni így is, hogy nem lett volna összevarrható bőrfelület.
A lágyéksérvét is plasztikázták. Az egyik oldali lágyékban kitüremkedett Csövimama méhe, amit a műtét során visszatuszkoltak a hasfalon belülre, de emiatt valszeg gennyes méhgyulladás fog kialakulni nála, így mindenképp élet-halál kérdése az ivartalanítás amint olyan állapotban lesz.

Míg Csövimama a műtőasztalon fekült, jelentkezett érte az eredeti gazdája . Mint kiderült Jennykének hívják, és egy fiatalember és az édesapja közös kutyája, aki hol itt-hol ott lakik. Az isaszegi tartozkodásakor önsétáltató: a kerítés alatt közlekedve körbejárja a környező, ott lakó/ott lévő szomszédokat, és elfogadja a neki kínált falatokat, így mindenki kóbornak hitte.

Műtétre már bejelentették tavasszal, amikor észrevették, hogy nő a daganat, de az állatorvosuknál nincs lehetőség gázos/lélegeztető gépes altatásra, és a 12 éves, idős tacsinénit nem merték a nagy melegben megműteni.
Ez nem volt felelős döntés, hiszen más állatorvosi rendelő után kellett volna nézniük a környéken, ami rendelkezik a kívánt felszerelésekkel, ehelyett ők vártak. A várakozás valószínűleg azt is jelenti, hogy Jenny-nek áttétjei alakultak ki. Ez majd a kontrollvizsgálaton készített tüdőröntgenből kiderül.

A kutyát a fentiek ellenére nagyon szeretik, és Jenny is nagyon megörült nekik, mikor értejöttek, noha nem volt még túl fitt a műtét után.

Az eddigi költségeit kifizették, és a további kezelésekre ők hordják majd Jennyt. Mi pedig természetesen a későbbiekben is figyelemmel kísérjük a sorsát.

Hírek a gazdiktól:

Kedves Noé Állatotthon!
Mi márciusba örökbe fogadtuk a Sharon nevű kutyust és megígértük, hogy küldünk idővel képeket róla:)
Most csatoltam egy pár képet róla!
Kutyust (Shery, Pupu...)meg számtalan neve van már:D imádjuk meg szerintünk ő is minket:D. Nagyon jól érzi magát nálunk, imádja a labdáját...labda nélkül sehova nem megy még ugatni is magával viszi, a képeken is látszik szinte mindig vele van:)
Viszont zárom soraimat, ha elkezdenék írni a kutyusról reggelig tudnám folytatni a történeteket :-)
Üdvözlettel
Csősz család és Sharon





Sziasztok Kedves Noésok!
Több, mint fél év telt már el azóta, hogy Suzyt hazahoztuk
tőletek, amit egy cseppet sem bántunk meg :).Utolsó jelentkezésünk óta elég sok minden történt velünk: megismertük egymás "szokásait", a kutyusuk egymást (jól
kijönnek egymással, bár Ludi és Suzy időnként még rivalizál egymással), és már kialakult a napi rutin is. Suzyka és a többiek is megkapták - a februári egymást követő betegségek megelőzése érdekében -a kombinált oltásukat. Számunkra Suzy kész Művésznő: ha sarat lát valahol, inkább kikerüli, mintsem belelépjen; vagy ugatás helyett csak "énekel" , ha a figyelmünket akarja felhívni; vagy mókásan néz ki, amikor felemeli a jobb hátsó lábát pisilés közben, főleg ha vizes a fű; és még mindig ő a felbújtó az ajtónyitogatásban. Nem utolsó sorban pillanatok alatt levesz a lábamról egy művészi lefekvéssel, miközben keresztbe teszi az első mancsait :).
Nagyon sokat fejlődött, most már jön és bújik, bökdösi a kezünket, igényli a simogatásunkat. Ami azonban furi a többi kutyunkkal szemben, hogy Suzy abszolút nem marad meg ölben . Ha elkapja a hév, akkor viszont olyan mint egy rossz gyerek (bár nálunk ők a "szőrös gyerekek"), ugat a lakásban, mert tetszik neki, hogy visszhangzik tőle a nappali. Ilyenkor nem lehet rá hatni, egyedül egy piros-zöld
színű partvissal (pedig soha nem bántottuk vele egyik kutyánkat sem :)).Suzynk miatt kerítést kellett magasítanunk - ismét. Elmentünk dolgozni, és rá nem sokkal átugrott az 1,60-as kerítésen, ki az utcára, ahol csak rohangált. Majd megunta, beugrott a virágos kertbe, ahonnan már se ki, se be, amíg haza nem értünk. Addig "sírt" a
hálószoba ablak alatt, de hát senki nem volt itthon, hogy kiengedje őt onnan. El sem hittük volna, ha nem a szomszédok mesélik...:)Nagyon ügyes jelző kutya, erőteljes
hangja van, ami egy vidéki háznál abszolút nem rossz. Ő mindenre ugat, míg a többiek már rutinosak, és csak ha jön valaki, akkor jeleznek. Aminek külön örülünk, hogy
most már teljesen egyedül használja a kutyabejárót. Egyszer kerestük Suzyt, mert a többiek a helyükön pihentek, ő meg kint bóklászott az udvaron - - mi meg az ablakon kukkoltuk meglepetten párommal :) - majd bejött, és lepihent a helyére. Szóval, önálló akarata van - mondhatnám nem is kicsi -, de jó látni, hogy "belakja" szerény otthonunkat, és a kertet.Végezetül mellékelek még néhány képet Suzykáról. Ha időnk és a időjárás is engedi, ellátogatunk hozzátok a szeptember 18-i rendezvényetekre Suzyval együtt. Üdv.: Gyöngyi





Kedves Noésok és állatbarát társaim!
Kicsit röstellem,hogy csak most jelentkezem de tudjátok milyen rohanás az élet!
Az idén március 20-án költözött hozzánk Tasnádi Kata révén kiszemelt kutyusunk,Adél. A szintén az utcáról kb.6 éve hozzánk szegődött Blöki kutyánk társa lett,akit már az otthonban is bemutattunk Adélnak. Minden gond nélkül összeszoktak,bár Blökinek kicsit vissza kellett vennie az egójából.De ez nem ártott neki.
Az első héten a házban aludtak éjjelente,hogy az új kutyi biztosan tudja,idetartozik. Hát tudta. A felszólitásra,hogy " menj a helyedre ", felugrott a kanapéra és szépen elhelyezkedett.... Mint aki világ életében ezt csinálta. Meg kellett zabálni.Egy tüneményes szeretetzsák ez a kutya, folyton csóvál, puszit ad, simiért spanol akár egész nap. Jön utánam mint az árnyékom,egyszerűen imádni való. Nincs is rossz tulajdonsága,pont annyira jó kutya, mint ahogyan jellemeztétek Őt. Eleinte csak pórázon mertem sétálni
vinni,de hamar rájöttünk,hogy esze ágában sincs túl messzire menni. Csak forgalomtól mentes helyen szoktunk póráz nélkül sétálni a környező mezőkön,igy biztonságban vannak. Blöki miatt az idegen kutyákat is kerülni kell, mert a kanokat nem tűri. Az étvágyukkal is minden rendben van,főtt ételt kapnak 90%-ban, csirkehúst rizzsel ami teljes siker. Pláne,mivel egyszerre esznek és ugye " irigy a kutya " alapon tálat is cserélnek esetenként...
Tehát minden a legnagyobb rendben,nagyon- agyon jó,hogy ez a gyönyörű, arany bogár került hozzánk. Remélem,sok időt töltünk még együtt. Igyekszünk mindent megadni nekik, elvégre nem azért tartunk állatokat, mert nem szeretjűk
őket! Látva a ragaszkodásukat és érezve a szeretetüket már el is dőlt,hogy kizárólag mentett állataink lesznek a jövőben is .
Köszönjük,hogy megmentettétek nekünk Őt!
Üdvözlettel:
Kovács Gabriella
Pécel





Kedves Piroska és Anita!
Az új gazdiaimmal autóval hagytalak el benneteket. Az utazás számomra nem volt teljesen kellemes, pedig a gazdi végig nyugtatgatott és cirógatott. Cserébe én meg teljesen eláztattam őket a nyálammal, aztán sikerült a gyomrom tartalmát is az ülések közé kiürítenem. Szerencsére nem volt hosszú az utazás.
Megérkezésemkor pórázon körbevezettek a nagy kertben, majd elengedtek és rohanva, izgatottan végig pásztáztam mindent a csinos puli fiú állandó kíséretében. A jelöléseimet is megtettem! Rögtön utána kaptam egy kis műanyag kutyatálban friss vizet, de a gazdáim hamar rájöttek, hogy ez nem
méltó hozzám. Rögtön hoztak helyette egy hatalmas kerámia kutyaitatót, amiből aztán nagyon-nagyon sokat lefetyeltem.
A két cicával én egész jól kijönnék, de a nagy cirmos kandúr még elég barátságtalanul fúj rám. Hamarosan azért biztos rájön, hogy én nem akarom bántani. A gazdáim sokat játszanak velem, és én hálából mindenhova követem őket, engem pedig a puli őriz rendületlenül, mintha a testőröm lenne.
A lakásba kétszer próbálkoztam bemenni, de rám szóltak és rögtön meg is tanultam, hogy az nem az én helyem. Számomra van 3 házikó is, de én még nem próbáltam ki egyiket sem.
Hálásan köszönöm az eddigi gondoskodásaitokat, de remélem nem haragudtok meg, ha itt jobban érzem magam.
Barátságos csaholásomat küldöm mindenkinek:
Paracetamol (Új nevemen Dorka)



És a végére pár esőáztatta életkép:

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon