Föld napi előadás
2010.04.28.

A Föld napján a XVIII. kerületi Gulner Gyula Általános Iskolába voltunk hivatalosak előadást tartani 150 alsó tagozatos gyerkőc számára. Ez az előadás teljesen más volt mint az ezt megelőző alkalmakkor. Talán azért, mert ennyire fiataloknak még nem mutattuk be a menhelyet, vagy a nagy létszám és a helyszínül választott tornaterem miatt, de a mostani előadásunk több helyen is más fordulatot vett, mint ahogy azt megterveztük.

A menhelyet bemutató kisfilm alatt a gyerekek már nagyon izgatottá váltak, és a film végeztével szinte lerohantak minket a kérdéseikkel, mi pedig alig győztük megválaszolni ezeket.



Megtudtuk, hogy szinte mindenkinek van valami állata, és sokan azt is tudták, hogy mit is jelent az állatok tartása és gondozása. Szinte mindenki látott már kóbor állatot, de nem tudták, hogy ilyenkor mit kell tenni. Sokan sétáltatják a kutyáikat, de volt olyan, aki elmesélte, hogy az ő kutyáját nem szokták sétáltatni, mert a kutya mindig kiszökik (a kisfiú megnyugtatásunkra elmondta, hogy szerinte az autó biztosan nem üti el őt). Legalább 10-20 jelentkező volt annál a kérdésnél, hogy ki kapott húsvétra kisnyuszit, mi meg elmondtuk, hogy a húsvéti nyuszival nem csak húsvét alkalmából kell foglalkozni. Elég sokan voltak már kinn a menhelyen, és mikor feltettük a kérdést, hogy a filmben látottak alapján kinek van kedve kimenni a menhelyre, akkor kivétel nélkül minden kéz a levegőbe emelkedett.

Álljon itt egy csokor a felénk özönlő kérdésekből:

„Lehet-e nyulat kölcsönözni?”
„Fajtatiszta kutyák vannak-e?”
„Veszélyesek-e a kóbor állatok?”
„Hol van a menhely?”
„Mennyibe kerül egy kutya?”
„Van-e a belépő a menhelyre?”
„Hol vannak télen az állatok?”
„Lehet-e adni pénzadományt, hogy a kutyák nagyobb kennelbe kerüljenek?”
„Kisoroszlánt tényleg nem hoztatok?”



De nem csak kérdéseket kaptunk, hanem számos élménybeszámolót is. Voltak olyan jelentkezők, akik türelmesen kivárva sorukat csak annyit szeretettek volna megosztani velünk, hogy nekik hány állatuk van, valaki kóbor állatot látott az iskola környékén, és érdeklődött mit tud csinálni. Azt is megtudtuk, hogy Balázsnak két kutyája van, és ő nagy valószínűséggel felnőttként a menhelyen fog dolgozni, valamint hogy Noéminek pont ma van a névnapja, és meglehetősen hasonlít a neve a menhelyünkére. Az egyik kisfiú azt is megkérdezte, hogy tudtuk-e hogy a tengerimalacok nem ehetnek „K”-betűs zöldségeket (bevallom őszintén: én nem tudtam).



Mint mindig, most is vittünk menhelyi kutyát – Sunnyt. Sunny rendkívül jól érezte magát, és egy kicsit se zavarta, hogy még az előadás előtt úgy 10-15 kisgyerek lerohanta, és szó szerint annyira körbefogták, hogy szinte meg se tudott mozdulni a körgyűrű közepén.



Sunny szerencsés volt, az ottlétünk alatt annyira megtetszett az egyik tanító néninek, hogy az előadás végére már be is gazdisodott. Talán pont ennek az örömteli bejelentésnek a hatására történt meg – miközben mi még nagyban válaszoltunk volna a kérdésekre -, hogy varázsütésre 5-6 kisgyerek felpattant a helyéről, és újra megrohamozta Sunny-t. De ezt már a többiek se hagyhatták annyiban! Pár pillanat múlva arra lettünk figyelmesek, hogy vagy 40-50 gyerek tolong a kiskutya körül – egyértelműen jelezve, hogy akkor itt az ideje, hogy előadásunk véget érjen...



A kialakult nagy tumultusban minket is még megtaláltak további kérdésekkel, és nagy meglepetésünkre igen nagy mennyiségű adománnyal is. Az apró kis figyelmességekből rögvest egy egész szép nagy halom élelem gyűlt össze.



Reméljük, hogy kis barátainkkal nemsokára a menhelyen is találkozhatunk!



Peti

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon