Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

A gazdis Hudu naplója
2010.02.26.

Kedves Noésok!

Először is: köszönet azért, hogy a jóvoltotokból egy nagyszerű társ került hozzánk, hogy gondoskodtatok róla, vigyáztatok rá, amíg rá nem találtunk. Virtuális kalaplengetés és egy nagy csokor KÖSZÖNÖM Meggyes Pótmamának, akihez Bambi az alábbi sorait intézi; legyetek szívesek ezt a levelet Neki is továbbiítani, mert túlünk a múltkor sem ment át.

Képek, és természetesen folytatás majd következik.




Szemelvények Bambi naplójából


Kedves Mami!

Negyedik napja vagyok azon a jószagú helyen, ahová hoztál. Kedves emberek élnek itt, a kedvemért a kertben elrejtettek sok-sok csontot, amit én már vasárnap délután mind kiástam, és megettem! És senki nem szólt rám, és mind az ENYÉM!!!!

Mire teleraktam a pocimat, és mehettünk volna haza, Te már nem voltál sehol. Még éreztem a szagodat, és kerestelek is, mindenhol, az összes bokor alá is benéztem, de nem találtalak. Rossz voltam, hogy itthagytál........?
Nagyon-nagyon kerestelek, és a két új kétlábúnak mutattam is, hogy nyissák ki a kaput, mert éreztem, hogy a szagod ott kint folytatódik, de elléggé buták lehetnek, mert nem értették meg, de azért kedvesek voltak, beszéltek hozzám, amit nem értettem, de kedves volt a hangjuk, és az ölükbe is ülhettem, és sokáig símogattak, és mondogatták, hogy "Bambijókutya". Ez nem tudom, mit jelent, de ha simit, és szeretgélést, akkor JÓ.

Megismertkedtem az Öreggel, aki picit kisebb, mint én, és nagyon-nagyon öreg kutya, lehet vagy 13 éves is. Kicsit tartózkodó, keveset beszél, de alapjában véve azért kedves, nem bánt, nem morog rám. Ja igen, és él velünk egy nyau, aki megszaglászott, majd hozzám dörgölőzött. Nyau valami nagyon-nagyon értékes lehet, mert akkor jön-megy a házból ki-be, amikor akar, bent is alszik, és elképzelhetetlenül jó husiszaga szokott lenni! Sza-Mó-Cának hívják a kétlábúak, de az hosszú. Mócának olyan izéje is van, mint Neked, Mami, amibe bele szokott beszélni, pedig nincs is ott senki. Nagy becsben tarthatják, mert amikor belebeszél, akkor mindig jön valaki, és kinyitja neki az ajtót, hogy beengedje.

Volt rossz dolog is ám, egy sötét, rossz hely, ahová be akartak rakni. Kicsit bele is mentem, de nagyon féltem, nem tudtam, mi rosszat csináltam, miért büntetnek meg, de aztán meggondolhatták magukat, mert nem kellett ott maradnom, és utána még sokáig símogattak, sőt, beengedtek a házba, ahol mutogattak egy ovális valamire, ami ugyan puha volt és meleg, de nem ismertem, és amikor beleraktak, rögtön ki is jöttem belőle. Utána hoztak takarókat, és elaludtam az ELŐSZOBA nevű helyen, de nagyon rossz éjszakám volt, mert fájt a pocim, és Te sem voltál sehol. Sírdogáltam is, de olyankor mindig megjelent valamelyik kétlábú, símogatott, beszélt hozzám, és ki is mehettem a dolgomra.

Azóta már nem ott alszom, mert találtam egy védett zugot ott, ahol az emberek be szoktak járni a házba. Ugyan megint beraktak egy helyre, ami a sötét mellett van, és benne vannak a takarók is, amin rajta van az én szagom és a Tiéd is, de nem tetszett.

Az egyik kétlábú, akinek hosszú haja, és meleg hangja van, nagyon szerethet minket, mert még sötét van, amikor felkelt, ad nekünk enni, kiengedi Mócát, és szeretget egy kicsit. Van külön tányérkám, és mindig tesz bele valami finomat, ami csak az enyém! Az Öreg is ott eszik mellettem, de ő néha büntiben lehet, mert nem ugyanazt kapja, amit én, így sok csemege csak nekem jut.

A másik kétlábú, mélyhangú-jószagú, őt sokat látom napközben, játszik velünk, és néha megengedi, hogy mind a ketten felugorjunk rá. Sosem kiabál, néha mondja azt, hogy "Nem", és mindig van a zsebében valami nagyon finom keksz, amiből én is, és az Öreg is egyformán kapunk. Ő ad nekünk vacsorát, és mindig "Babmbijókutya" van, ha nem akarok belenyúlni az Öreg tányérjába, hanem szépen leülök.

Szeretek itt lenni. Rengeteg fa van, és nagy-nagy kert, a fák alatt pedig vastagon áll a sok levél, amik között ezerféle szag után lehet kutatni. Jó lenne, ha Te is itt lennél, Mami!


Szemelvények az Öreg (Lelenc kutya, polgári nevén Picur) naplójából

Kérem..... én egy tisztességben, szolgálatban megőszült eb vagyok....... és erre most itt ez a kislány, aki még azt sem tudja, hogyan kell a labdát visszahozni, meg idegeneket megugatni?! Öreg vagyok én már ahhoz, kérem, hogy ilyen tapasztalatlan ebleányokat tanítsak........ bezzeg az én időmben!!!!!


Szemelvények Móca cica (polgári nevén Szamóca) naplójából

Szamóca nem kívánt kommentárt fűzni a dologhoz.


Szemlvények a Gazdi naplójából

Sokáig tanakodtunk, hogy merjünk-e vállalni egy második kutyát. Picur már a koránál fogva kicsit zsémbes, kicsit süket, kicsit már rosszul lát, tartottunk tőle, hogy nem fogadna jó szívvel egy új ebet. Attól is féltünk, hogy ha ő el is fogadná, mi van, ha a jövevény nem szereti a cicákat? És ha megfogja a sünt, békát, gyíkot, kertbe tévedt siklót......................?????????????????

Bambi - akkor még Hudu - meleg, kicsit szomorú szemét látva a Noés fényképen azonban a kétségek jó része elpárolgott. Ez a kutyus biztos, hogy kedves, szelíd! Kell, hogy az legyen......

Vasárnap délután érkezett hozzánk az őzikeszemű, és igenis szelíd, kedves, szeretetéhes kislány. Pillanatok alatt kiderült, hogy nincs semmi konfliktus a két kutyus között, Bambi pedig azonnal megtalálta Picur összes elvermelt csontját, úgyhogy hosszú időre lefoglalta a boldog kincskeresés.

Nevelőmamája észrevétlenül távozott, de szívszorító volt látni, ahogy Bambi, végezve a rágcsálással, a nyomát keresi, nyüszít, hívja. Nagyon sok szeretet és gondoskodást kaphatott tőle, bár sejtettük, hogy nehéz lesz, majd' beleszakadt az ember szíve, ahogy látta a kiskutya arcán a csalódást, hogy nem találja a mamáját, a félelmet, hogy mi lesz most, és a reménykedést, hogy ha elment egy autó, vagy ember a kapu előtt: hátha a Mami jött vissza.......???

Próbáltunk vele minél többet foglalkozni, és nem is zárkózott el, hagyta magát szeretni, bújt szinte kérte: vigyázz rám!

A kutyaház viszont abszolút nem nyerte el a tetszését. Hiába tettük bele a kapott rongyiját, meg jutalomfalatot, remegő lábakkal, kinyújtott nyakkal benyúlt érte, de bemenni, pláne belefeküdni, nem hajlandó. Nem erőltettük: majd eljön annak is az ideje.

Első éjszaka bent aludt az előszobában, de háromszor is a sírására ébredtünk: részben az irdatlan mennyiségű csont miatt, részben a mamáját, a társait kereshette. Aztán a csontok problémáját megoldotta a természet, és kis szeretgetés, nyugtatgatás után ő is szépen elaludt. Érdekes módon a fonott kutyakosarat sem tolerálta, a szőnyeget annál inkább.

Szamócával is meglepően simán mentek a dolgok. 5 éves (ex)kandúr létére nagyon nyugodtan, és érdeklődve fogadta az új jövevényt, megszaglászta, valamit magyarázott is neki, de nem volt sem fújás, sem idegenkedés. Egyszerűen, magától értetődően elfogadta Bambit.

Azóta szépen rázódik össze a kis csapat. Etetésnél nincs semmi gond, mindenki szépen a sajátjából eszik, bár bevallom, Picurnál kicsit csalnom kell: neki muszáj egy kis macskakonzervet kevernem az ételéhez, különben nem hajlandó megenni. De azért egy jó kutyának elnézi az ember az ilyen rigolyákat. Bambi viszont nagyszerű kislány, megeszi a levesben főtt répát is. Ha Picur tudná, mit hagy ki!

Bambinak ácsolt a Kedves egy nyitottabb elejű kutyaházat, de az sem nyerte el a tetszését, inkább a konyha előtti beugrón, a kókuszon alszik. Nagy érdeklődéssel fogadta a cicafont - ami, ugye, egy kis magyarázatra szorul. Mivel hegyoldalban van a ház, az alsó szint nyílik a kertre, a az utcaszintről lehet megközelíteni a nappalit - tehát, ha a nappaliban vagyunk, és Szamóca lent be szeretne jönni, nem látjuk, és nem is halljuk. Így kapott "telefont" - egy egyszerű bébiőr, amit bekapcsolunk, amikor kimegy. Az elmeállapotunkra vonatkozó kommenteket most talán hanyagoljuk: nálunk az aprónép is családtag. Arról nem is beszélve, hogy amikor a "Kedves Szomszéd" nem ivartalanított, oltatlan, félvad ordas kandúrja nekiáll végigverni a környék macskáit, időben közbe tudunk avatkozni, ha nálunk próbálkozik. Picur már sokszor nem veszi észre, ha beoson a kertbe: remélem, Bambi távol fogja tartani.

Most este van, túl vagyunk a vacsorán. Cicafon bekapcsolva, azon keresztül hallom, ahogy Bambi ágyaz magának az ajtó előtt. Szerencsések vagyunk, hogy rátaláltunk.



Üdvözöl mindeki az Aprónép a Csigaházból



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában