Füge, a félszemű kiscica története
2009.11.23.

Kedves "Noésok"!

Írnék pár sort Fügéről, a félszemű kiscicáról:

„Fél füge”

Előzmények: 1993-ban a kukában találtak egy vörös cicát ismerősömék. Peti cica 16 évig volt közöttünk. Sajnos vesebeteg lett, majd egy daganatot is eltávolítottak, de 2008. novemberében elkellett altatnunk, mert már nagyon szenvedett. Édesapám rettenetesen nehezen viselte az elkövetkező időszakot. Sokszor ült magányosan otthon egyedül és nézegette a fényképeket. Hiába kértem, sőt mondtam, hogy hozok egy másik cicát, de nem engedte…
Így cselhez folyamodtam.
2009. őszén az Állatotthon honlapján olvastam, hogy szívesen fogadnak adományokat (szárazkenyér, konzerves eledel). Elkezdtük gyűjtögetni a szárazkenyeret, míg már nem fértünk tőle és ideje volt, hogy elvigyük nektek.
Természetesen kértem apukám, hogy kísérjen el, ne egyedül cipekedjek… és ha már ott vagyunk nézzük meg a kenelben lévő cicákat.
Sok macsek szimpatikus volt és természetesen nagyon fájt a szívünk értük.
Ekkor láttuk meg a félszemű kis cicát, akin még a műanyag gallér rajta volt.
1 hétig gondolkodott apukám. Míg 2009. november 14-én örökbefogadta Fügét.
Nagyon játékos, beszélgetős, jó étvágyú kis legény. Annak ellenére, hogy 1 szeme van vagány és kedvére rohangál a lakásban. Állandóan játszik a csörgős labdájával, vagy a papír galacsinnal.
Jól érzi magát és élvezi, hogy a szüleim kényeztetik. Ma például kacsa májat kapott. És ami számomra legfontosabb, hogy apukámat kicserélték! Állandóan áradozik a „kis kallózról” és azt mondja semmi pénzért nem adná senkinek!
Az egyik ismerősömnek küldtem fényképet Fügéről, amit a kisfia is megnézett. Annyira megtetszett neki a kis vadóc, hogy elszólta magát: „Anya! Hozhatnánk mi is a menhelyről egy fél Fügét?” A szem lemaradt…, de csak nevettünk a nyelvbotláson .
Egyszóval irigylésre méltó szeretetben nevelik szüleim a kis Fügét, aki remélem hosszú évekig boldogítja majd őket.
KÖSZÖNÖM NEKTEK és nem utolsó sorban kitartást kívánok és szeretetet a munkátokhoz!

Illetve mellékelek pár képet nektek.
Üdvözlettel: Szilágyi Család

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon