Nagyon happy hírek Aloháról
2020.07.19.

Kedves Noésok!

Bodza (Aloha) lassan fél éve családunk tagja, ebből az alkalomból gondoltuk bejeletkezünk és elmeséljük milyen utat tettünk meg azóta.

A mi történetünk nem az átlagos "hazahoztuk és azóta boldogan élünk" történet lett. Cserébe jól példázza mennyit sérülhet a kutyalélek a gazdátlan évek alatt és mennyit fejlődhet.

Amikor hazahoztuk, mindent meg akart ölni, aminek 4 lába van. Főleg a kutyákat. Sétáknál fulladásig húzott, ha kutyát látott őrjöngött, támadott. Senkik nem voltunk neki, semmire nem hallgatott. Lakásban szinte csak aludt. Játszani nem játszott semmivel bármit próbáltunk. Nem egy átsírt éjszakánk és nappalunk volt ekkortájt, és féltünk, hogy talán soha nem lesz jobb a helyzet, hogy talán örökre ezzel a problémával kell élnünk. Hajnalban és éjjel sétáltunk. Figyeltünk minden kerítést és messziről kerültünk minden kutyást. Görcsbe rándult a gyomrunk minden póráz nélkül sétáltatótól. De azt tudtuk, hogy vissza nem visszük, mert ő már hozzánk tartozik.

Ekkor kerültünk kapcsolatba az Akela Kutyaiskolával. Nagyon szerencsések és hálásak vagyunk mert mindig felvették a telefont, mindig adtak tanácsot, a legjobb barátaink, támaszaink lettek ebben a nehéz időszakban. Mi cserébe szüntelenül kérdeztünk és olvastunk, minden szabad(és nem szabad) időnket Bodzára áldoztuk, a szabályaikat pedig úgy tartottuk, mint a szentírást. Ha kellett bárkivel megvívtunk hogy, éppen nem simogathatja Bodzát vagy nem adhat nassolni neki.

És néhány héttel később elkezdett változni.
Eljött az első alkalom, amikor nem robbant neki egyből másik kutyáknak.
Az első, amikor el lehetett engedni a pórázt kutyák közt.
Az első, amikor megállt a támadásban, rászólásra.
Az első, amikor éles helyzetben ránk nézett, hogy mi legyen.
Az első, amikor levehettük a szájkosarat egy kutya mellett.
Az első, amikor már nem kellett görcsben lennünk, hogy összefutunk-e a szomszéd kutyával a kertben.
Az első, amikor elsétáltunk egy macska mellett békében.
És még sok-sok első.
Szép lassan megértette, hogy nem kell többet harcolnia mert mi mostmár mindig vigyázunk rá.

Közben megtaláltuk az erősségeit is. Obedincere tanulunk vele jelenleg, nagyon ügyes és tehetséges az oktatók is odavannak érte.
Rájöttünk, hogy birkózni és rongyot húzni szeret és azóta hatalmas hancúrozások vannak itthon.
Mostanra tudjuk, hogy ő a fajtajelleg miatt morogva játszik és nem minket akar megenni.
Azért megtanultunk labdázni is persze.
Meg klikkerezni.
És ugrani, kúszni, forogni, pacsit adni és még sok mást.
Nem állítom, hogy nincs min dolgoznunk. Rengeteg dolgunk van még a szocializációjával. Még mindig nehezen érti más kutyák kommunikációját, és nem tud játszani velük. Cserébe minket annál jobban ért és ismer. Néha talán jobban, mint mi őt.

Közben elvégeztük a suliban a kutyatréner tanfolyamot és szeptemberben kezdjük a rehabilitációs kutyatréner tanfolyamot is. Reméljük, hogy némi tapasztalatgyűjtés után egyszer majd tudunk segíteni az olyan kezdő családoknak, mint amilyenek mi is voltunk. És főleg az olyan kutyusoknak, akiknek nem adatott meg a boldog, gazdis kölyökkor.

Sok-sok hálával gondolunk rátok, megmentettétek nekünk ezt a csodakutyát! 😊

Emese, Jani és Bodza

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon