Zanza kutyánk első gazdis napjai
2017.12.13.

Kedves Noé, Kedves Piroska!

Múlt héten végre elérkezett a nap, amire már egy ideje készültünk szívvel, lélekkel, örökbe fogadhattuk a – nem túlzás – világ legcukibb, legokosabb kutyiját, a Zanzát. Ígértem, és kérted is, hogy pár nap elteltével írjak pár sort, hogy tetszik-e neki nálunk, hogyan illeszkedett be.

Nos, ami már az első séta alkalmával biztossá vált, nem városi kutya ő, még mindig tart a nagy zajtól és a sok embertől, de lassan, lassan felenged a drága jószág, hiszen mellettünk nincs mitől tartania. Itthon is kellett egy pár nap, hogy megszokjon, a fürdőszoba még mindig egy fekete lyuk számára. Itt nálunk sok erdő van, visszük folyton, megy a szaladgálás, meg a szimatolás, igen eleven kis lény.

És hát nagyon okos. Mintha értené – és biztosan érti – amit mondunk neki, nem kell könyörögni, jön, figyel, vár, szót fogad.

Szóval egy igazi csoda, pont ideillik, a mi kis családkánkba. Nélkületek ez nem sikerült volna, örökké hálásak leszünk nektek!

Alább csatolok pár képet, bár nem egy fotogén természetű állatka, azért néhányszor sikerült lencsevégre kapni 😊

Őszinte hálával kívánunk neked és a csapatnak további jó munkát, és persze Kellemes Ünnepeket:

Orsi, Márk és Zanzi kutya 😊

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon