Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Csibész alias Blueberry jelentkezik
2016.09.21.

Két hónapja lakom az embereimnél, ideje hogy elküldjem képes beszámolómat.

Gyógyulófélben lévő, begipszelt lábbal érkeztem meg hozzájuk. Az autóutat nagyon élveztem, nézegettem ki az ablakon, szagolgattam a befele jövő szagokat.

Nagy szeretettel fogadtak az otthonukba, és nagyon kedvesek voltak velem, de rájuk sem mertem nézni, és bemenni sem akartam. Amikor becsukódott mögöttem az ajtó, megijedtem.

Első nap nem mertem bemenni az előszobából a benti szobákba, de aztán bevittek kézben, beleraktak az ágyikómba, amiről rögtön kiderült, hogy nagyon kellemes benne feküdözni. Később már a kanapéra is felugrottam, mert az is tetszett, ott is jókat lehet aludni.

A három emberem közül az egyik otthon maradt velem az első héten, vele barátkoztam össze a leghamarabb. Elkezdtem elfogadni a simogatását, a hívására bementem az előszobából hozzá a szobába, aztán már magamtól is odamentem, mert szeretem ha simogat. Utána hamar megszerettem a másik emberemet is, ők ketten szoktak legtöbbször sétálni vinni. A harmadik, legkisebbnek van egy saját szobája, hozzá is bejárok néha aludni, ott is van kanapé és ő is nagyon szeret.

Az első héten megkaptam az új nevemet. A konyhában a mosogató széléről leloptam a kiolvadóban levő fagyott csirkevacsorámat, - amit egyébként külön nekem főzött az emberem -, csak úgy koppant a konyhakövön. Sajnos nagyon kemény volt, nem lehetett azonnal megenni. Kaptam egy kis szidást, de nem nagyot, mert tudták hogy kóborkutya voltam régebben, és a régi szokások nehezen múlnak. Én meg megértettem, hogy nem kell sem a szemetet fosztogatni, sem a mosogató széléről lopni, mert a vacsora amúgy is megérkezik, megbízhatóan. De ez az eset segített az emberemnek a névadásban, és azóta Csibész a nevem, amire hallgatok is.

A gipsz lekerülését a lábamról nagyon vártam, mert szépen meggyógyult a korábbi törés, és már nagyon szaladgáltam volna nélküle. Pórázon is szépen megyek, ha elengednek akkor pedig vissza-visszaszaladok, mert nem szeretem őket szem elől téveszteni. Egyre nagyobb távokat tudok megtenni. A házunk közelében van két park, oda járok reggel meg este. Hétvégenként elbuszozunk a Normafához vagy elvillamosozunk a Margitszigetre.

Szeretek utazni. Akár vonattal is. Az mindig azt jelenti, hogy valami érdekes helyre megyünk sétálni.

Nyáron voltunk a Velencei-tónál egy kutyabarát strandon. Nagyon jószagú lett utána a bundám.

Múlt héten pedig voltunk nyaralni egy kutyabarát szállodában Esztergomban. A kertjében sokat szaladgáltam, volt benne tó is, abban fürödtem.

Felmásztuk a bazilikához és körbesétáltunk a várban.

A környék erdeiben is nagyon jókat sétáltam, és kiszagoltam egy fácán párt is, jól megijesztettem őket.

Két hónap telt el, mióta a Noétól az embereimhez kerültem. Most már tudom, hogy ők a családom, és otthon érzem magam közöttük. Magabiztos lettem, a vendégeket nem hagyom már csak úgy bejönni az ajtón, hanem először jól megugatom őket. Aztán persze ők is megsimogathatnak. A kutyákkal egyelőre balhés vagyok, a kóborélet bizalmatlanná tett. Októbertől fogok járni olyan kutyaiskolába, ahol segítenek majd nekem abban, hogy ne féljek annyira a többi kutyától, és akkor lesznek új barátaim.

Nagyon boldog kutya vagyok, szerintem még sok jó dolog fog történni velem. Köszönöm szépen a Noé Állatotthonnak, hogy megtalált, meggyógyított és segített megtalálni az új családomat!

Minden jót kíván:

Csibész



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában