Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Klassz hírek Csiperkékől, alias Lunáról!
2015.09.23.

A következő levelet kaptuk Luna (a Csacska család egykori Csiperkéje) gazdijától:

Sziasztok!

Úgy gondoltam itt az ideje néhány sort írni az én Lunámról.

Hihetetlen, de 8 hetes volt, amikor tőletek elhoztuk ezt a rosszcsontot, és Október 1-én már 6 hónapos lesz. Most kezdtek el kipotyogni a fogai.

Rendszeresen járunk oviba is és elmondhatom, hogy nagyon jól érzi ott magát. Egy kis tacskó lett a legjobb barátnője, folyton nyúzzák egymást. Sokat tanulok itt én is, hiszen nekem Luna az első kutyám. Jövő hónaptól pedig már megy (én csak úgy mondom általános iskolába) alapfokú tanfolyamra. Már nagyon várom, sokan mondták az oviba, oktatók, hogy nagyon értelmes és okos kutya, látszik, hogy mindig várja a "parancsot", hogy most épp mit csináljon. Az is nagy örömmel tölt el, amikor sétáltatás közben meglátja valaki és mondják, hogy mennyire gyönyörű kutya.



Amikor elmentünk érte hozzátok, őszinte leszek én egy másik kutyacsaládot néztem ki, de kiderült őket már elvitték, aztán lefoglaltuk a Csacska családból a Csegét. A fotók alapján nekem ő tetszett a legjobban és Csiperke olyan kis csúnyácska volt. Aztán kihoztátok, regisztráltunk, adatokat odaadtuk stb. és megnéztétek a csipjét, és mondtátok, hogy ez a Csiperke és véletlenül összecseréltétek.

Kérdeztétek, hogy visszavigyétek-e? És én akkor már tudtam, hogy akár a sors, akár nem egy kutya se lett volna ennyire csodálatos a számomra, akármilyen rosszat is csinál. Nem tudtam volna már visszaadni soha többé. Főleg, amikor a kezembe tartottam (egyébként amióta megtanultam beszélni azóta szerettem volna egy kutyát, csak panelba nem lehetett és most, hogy kertes házba költöztünk így már igen), szóval amikor a kezembe tartottam és azokkal az árva szemeivel rám nézett, elolvadtam és onnantól kezdve nem volt visszaút, hogy én bárkinek is odaadjam.

Szóval csak megszeretném köszönni még egyszer, hogy ő az enyém lehet, és nem tudom ti, hogy vagytok vele, de szerintem egy árva kutya néha többet ad, mint egy tenyésztett százezrekbe kerülő kutya.

Mellékelve küldök néhány fotót Lunáról!

Sziasztok: Alexandra





Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában