Sátoros Salala, alias Lizi új élete
2015.07.19.

Kedves Noésok!

Régóta szeretném ezt a levelet megírni nektek, de még mindig nem ocsúdtam fel, pedig már ideje lenne, hisz közel 50 napja ismét kutyás lehetek, nektek is köszönhetően! Ekkor hoztam el egy alig 2,3 kg-os kis csodát, aki akkor még „Sátoros Salala” névre hallgatott, mára már a neve „Lizi” lett és a súlyát is megduplázta. Egy igazi kishölgy, aki szó szerint mindenkit elvarázsol a séták során, a családot pedig szinte percről-percre. Az első napokban szótlanul, de érdeklődve figyelte a világot, aztán a hangjával együtt a bátorsága is megjött, igaz nem egy ugatós gyerek, inkább csak a véleményét – lányos hisztijét fejezi ki, elég érthető módon. Kölyökkutyához méltóan imád játszani, kedvence a „dió kergetés” volt, amíg elég hamar rá nem jött a megtörésére, szóval maradtak a labdák, abból viszont minden méret jöhet. J Elég nagy a mozgásigénye, a telket fénysebességgel járja be, ha elfárad, elvonul az ágyikójába és nagyokat álmodik (legalábbis a lába sokszor jár közben). Az oltásait szó nélkül tűrte, a fogzással viszont küszködik, bot hiányában a legfinomabb, ha valakinek a kezét rághatja, azt is csak óvatosan. A sétákat imádja, tüntetőleg sokszor leül, és várja, hol bukkan fel egy kutya, (a szobatisztaság pedig szinte már majdnem teljes)
Egy szó mint száz, köszönöm nektek, hogy elhozhattam őt, és hogy nap mint nap esélyt adtok a hozzá hasonló állatoknak!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon