Szakáll új élete :)
2014.10.04.

Az elsők között voltál, akit megismertem a Noén 4 évvel ezelőtt. Kölyökbundádat már akkor régen levetetted, s nem is értettem, hogy mit keresel még a menhelyen, hiszen babaként kerültél be, hát hogy nem vett észre téged senki?

Dús ébenfekete bundáddal, félős bizalmatlan tekinteteddel kitűntél a többiek közül, de mégsem akadt meg a látogatók szeme rajtad. Te nem nyüzsögtél a nyílt napokon, hogy igenis neked kell az a jutalomfalat, csak a háttérben bújtál meg. Az önkéntesek szerettek, voltak, akik külön figyelmet fordítottak rád, szeretgettek, fésülgettek, s Te ott vártad őket minden szombaton a kapuban, s ha jöttek, egy tapodtat sem tudtak nélküled megtenni, követted őket hűségesen mindenhova.

Örültél, hogy van kit várnod a hétvégeken, s ezzel gyorsabban teltek a szürke hétköznapok is. Sajnos ők nem vihettek haza magukhoz, így ez a különleges kapcsolat maradt meg köztetek, s így teltek az napok, a hónapok, az évek…….




Aki kilátogatott a NOÉ állatotthonba, az biztos találkozott veled, ahogy a kapuban őrt álltál, és vártál az igazira...



Aztán egy levelezésben felmerült a neved. Tátott szájjal s könnyes szemekkel láttuk leírva, hogy felőled érdeklődnek, és pár kérdezz-felelek után azt, hogy Téged szeretnének örökbe fogadni. Nem érdekli őket, hogy már 8 éves vagy, nehezebben mozogsz, félénk a természeted, a pajzsmirigyeddel is vannak problémák, Téged akarnak! Beléd szerettek, amikor személyes találkozó során belenéztek a szemedbe. Meglátták benne a lehetőséget, a CSODÁT!

Várt rád egy nagy utazás, de kit érdekel, ha a messzi távolban szerető gazdi, szerető (volt Noés és nem Noés) kutyatársak, barátok, játék, móka és kacagás vár Rád!
Eleinte félénken simultál bele a neked szánt fekhelybe, nem értetted, mi történik körülötted. Nem ettél, nem ittál, s nem akartál kimenni sétálni a kertbe.





Aztán jöttek a jobb hírek: „ma már evett, és séta közben elintézte a kis és nagy dolgát is” majd „tegnap este játszott kicsit a kertben és ugrált is”, majd jöttek a jobbnál jobb képek.











Az a kutya, aki nehézkesen mozgott, most a kertben kergetőzik a többiekkel. Fekete bundáján csak úgy csillog a napfény, minden egyes képen látszik az a boldogság, ami a menhelyen nem igazán volt látható. Nem azért, mert ott nem szerették, de a Család az, ami csodákra képes, főleg egy-egy félősebb ebnél.





Hatalmasakat sétálnak a kutyatársakkal és baráti kutyacsapatokkal, és Szakáll nagyon élvezi :)







Még a szája is kinyílt:


Érkezett néhány videó is arról, hogy Szakáll JÁTSZIK :O






Elhiszitek????? :O :) :) :)

Köszönjük a Gazdiknak, hogy őt választották, lehetőséget adva egy olyan kutyának, aki a menhelyen nőtt fel, s megvolt az esélye arra, hogy ott is fog meghalni.
Senkinek nem szabadna a menhelyen leélnie az életét, mindenkinek meg kellene tudnia, hogy milyen családban élni, de sajna csak kevesen érzik át azt a hatalmas lehetőséget, amilyen boldogságot egy sokat megélt, félős, zárkózott kutya első igazi mosolya adhat az életben.



Ők tudják igazán értékelni azt, amit a Gazditól kapnak, s azt a hálát, azt a mérhetetlen szeretet, melyet ő tud adni, garantálom, hogy egy habos-babos kölyökkutya nem tudja überelni soha. Aki nem hiszi, járjon utána :)

Légy boldog Szakáll, s boldogságod tartson még hosszú-hosszú évekig!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon