A Rákosmenti Autómentes Napon jártunk…
2013.09.24.

Igen, mi mindketten ott jártunk. Mi, Áfonya és Béfonya, a két kecskegida. Már jó ideje rendszeres rendezvényjárók vagyunk, amit eleinte nem annyira szerettünk, de mára már mi is beláttuk, elengedhetetlen tartozékai vagyunk az állatsimogatónak. Na, szóval a rendezvény. ..
Mint minden ilyen eseményen, rengeteg ember volt, ami persze szerény személyünknek köszönhető, hisz az emberek kíváncsiak ránk.






Na jóóóóó, meg talán kicsit erre a kövér, „mindenbe beleütöm azt a nagy és nedves orrom” vadmalacra, Cucura is.



Meg lehet kicsit a rókákra és a tengerimalac párosra is, ja, meg a nyulakra,






de ők biztosan nem vonzottak be akkora tömeget, mint mi. A gyerekek alig várták, hogy bejussanak hozzánk, simogathassanak,



és etetgethessenek.



Ó, ahogy elnézegettük a galériát, akkor döbbentünk rá, hogy majdnem kihagytunk egy szereplőt, (nyilván, mert nem olyan fontos,) de ott volt velünk Hiszti, a bárány is. Kicsit őt is kedvelték az emberek, főleg a gyerekek persze. És csak kicsit.





A nap végére mindenki elfáradt, mi is, és a kétlábúak kutyái is, így Csuka úgy gondolta, jól lefekszik majd itt bent nálunk aludni. Kár, hogy a kétlábú csemeték másképp gondolták.



És, míg mindenki fáradtan pihegett, Cucuka nyűgös lett… ezek a vaddisznók olyan hisztisek tudnak lenni, nem is értem. Csak megkérdeztük tőle, hogy ő is unja-e már a banánt, erre belecsípett a fenekünkbe és elzavart... chöhh goromba disznó!



A rendezvényen egyébként voltak egyéb programok is a kétlábúaknak, eltudták magukat szórakoztatni, vagy költhették azt a salátára hasonlító, pénz nevű izét felesleges, vaaaagy kevésbé felesleges, például minket támogató dolgokra, a Keverék Kutya Webshopban. Reméljük, sokan támogattak minket, mert ha kevesebb saláta jut, észrevesszük ám, és legközelebb nem megyünk el.





Na oookéé, ahogy elnézegettük a képeket, elég sokan voltatok, a kétlábúak azt mondják, a salátaadag sem fog csökkenni, úgyhogy elmegyünk a következő rendezvényre is, de csak addig marad ez így, amíg hasonló tömegeket vonz bohókás, kissé öntelt személyünk. Addig is, megyünk és felugrálunk valamire, a következő viszontlátásig.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon