Noé Állatotthon Logo


1022


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Letöltések
(W)ebnapló
Állati történetek
Állati hírek
Gazdiktól
Állati sztárok
Rólunk írták
Oktatás
Sokkoló
Fórum
Képtár
Speciális programok
Linda
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Macskamentés
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

A NOÉ Fantomönkéntese
2012.07.20.

A NOÉ önkénteseinek tábora folyamatosan változik mind a létszámot mind az „összetételt” tekintve. Vannak, akik csak pár hétre esetleg hónapra maradnak, de vannak elvetemültebb egyedek is, akik akár évekre is elkötelezik magukat a NOÉ mellett. Hősünk is az elvetemültebb fajtából került ki. Amint tudatára ébredt állatszerető és védő mivoltának, felkerekedett, hogy megkeresse a számára legmegfelelőbb szervezetet és első útja a NOÉ kapui – ha voltak már egyáltalán - felé vezettek. (Nem feltétlenül véletlenül, megesehet… esetleg …hogy a felesége már a NOÉ Család tagja volt ekkor.)

Átlépve tehát ama bizonyos kapukat, belevetette magát a Nagybetűs NOÉs életbe. Na, nem ám a többünktől megszokott módon. Az a helyzet ugyanis, hogy mint fentebb említettem volt, ráébredt állatszerető mivoltára, ez azonban nem enyhítette az emberek iránt érzett távolságtartási kényszerén, minek következményeképp csak akkor jutott eszébe kilátogatni a menhelyre, mikor senki másnak ez még csak meg sem fordult a fejében. Hogy biztosítsa a teljes emberhiányt a közvetlen környezetében, rendszerint akkorra ütemezte egyik kedvenc feladatát; a fagyott kutyaürülék kennelből, csákánnyal való eltávolítását, amikor minden átlagember teljes bizonyossággal, a családjával, barátaival tölti cseppnyi szabadidejét.

Teltek – múltak az évek, Hősünk fantom módjára járt – kelt a menhelyen, néha azonban előfordult, hogy tökéletes kis terve, miszerint ember fia nem merészkedik ki épp abban az időben a NOÉra, kudarcba fulladt, így tehát kénytelen volt egy – két szót váltani más önkéntessel is.
Lassacskán rádöbbent, hogy az itt önkénteskedő, dolgozó emberek egy – egy egyede annyira nem is borzasztó jellem és ha az adott leányzó avagy férfiember elég kitartó volt, elérhette nála akár azt is, hogy hosszasabb eszmecseréket folytasson vele.



Hosszú évek teltek el már az inkognitóban történő „kutyaürülékcsákányozás” óta és a mi Fantomunk is vesztett titokzatosságából. Túlzásokba ugyan nem esett, napjainkban sem elérhető a társasága bárki számára, és aki el is nyeri eme kiváltságot, annak is hosszú és kemény munkával kell fizetnie. Saját tapasztalat. (Megéri – a szerk.)
Vesztett ugyan titokzatosságából, de a teljes homály tettei körül nem foszlott szét. Mit csinál Ő? Mit csinált, miután letette a csákányát és komolyabb feladatok felé fordította napjainkban már inkább derűs arcát?



Vannak a Noé területén tárgyak, épületek melyek néha úgy tűnik, önálló életre kelnek és felszerelődnek, megszerelődnek, kifestődnek, lefestődnek, kicserélődnek, beburkolódnak vagy le vagy mi…vagy egyszerűen csak odatévednek…

Például itt van ez a színpad, mely szerves része már rendezvényeinknek, összejöveteleinknek…vajh’ mikor döntött úgy hogy „leburkolódik”?



Esetlegesen a szociális helység, zuhanyzó és WC példáját követve jutott erre az elhatárózásra?





Az is megeshet, hogy csak az újonnan épülő Bulldogmenedéket irigyelte, s így jutott eme elhatározásra.



De ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Mégis akkor hogyan?
Hogyan …hát hogyan…természetesen Hősünk által, hisz ha nem így lenne bele sem írtam volna a cikkbe nem igaz? És ez mind még semmi ahhoz képest, ami most következik.

Az a helyzet ugyanis, Kedves mostanra már Fantomrajongóvá vált Olvasó, hogy egy aprócska icipici gyengepontot nem említettem… ezidáig.(Egyébként is milyen dolog egy titokzatos jótevő gyengepontjának hangoztatása?!) Az a helyzet, hogy Hősünk ugyanis fél a lovaktól. Mindenkinek megvan a maga mumusa, és a lovak ugyebár egyébként is veszélyes állatok, hisz rúg, csíp, harap, épp annyira hátul is, mint elöl. Ez a helyzet hát. Nincs mit tenni.

Illetve van, vagyis volt. Történt ugyanis, hogy a lovak istállójában egy ajtó akármennyire is próbálkozott, képtelen volt felszerelődni önerőből, épp úgy, ahogy a télire beszerzett hőfüggönynek sem sikerül ugyanezen helyen ugyanezen művelet. Tél van, kevés ember, férfiember pedig még kevesebb…..ki segíthetne hát, ezen szerencsétlen tárgyaknak végre megtalálni a számukra kijelölt helyet? Nem is volt ez igazán kérdés. Igen hamar egyértelművé vált, hogy ez is az Ő feladata lesz. Azt várnátok, hogy mindenféle nehézség nélkül meg is tette ezt ugye? Majdnem.
Carmen lovunk ugyanis igazi társasági lény, mindenről tudni kell, mindent látnia kell.



Ez a fajta ösztön lett rajta urrá akkor is, amikor az istálló ablakán kinézve farkasszemet nézett Hősünkkel…a folytatást homály fedi, legyen elég annyi, mindketten túlélték, mi pedig egy jót nevettünk. A hőfüggöny tehát elkészült, de most akkor hogyan tovább az ajtóval? A lovakat sehogyan sem tudjuk oly módon elszeparálni, hogy egyikőjük se legyen jelen a művelet közben. Mikor is jön az instrukció, hogy Ottótól, a szamártól egyébként nem fél Ő, csak azért ne nagyon bökdösse. Probléma tehát megoldva, ajtó felszerelve.



Ezt is megoldotta, és bár nem érintkezett közvetlen közelről a lovakkal, egy bezárt helyiség, tele ezen négylábúakkal, egy ember számára aki retteg tőlük, hatalmas megpróbáltatás, úgyhogy éri elismerni. Nem csak ezért, és a fentebb a teljesség és időrendiség igénye nélkül cselekedetei közül kiragadott néhány példáért.

Éri elismerni azért is, mert részt vett például a Kolontári és Devecseri mentéseknél is.(Vörösiszapkatasztrófa)





Én személy szerint külön Köszönöm és hálás vagyok azért, amiért kimentette onnan és felviharzott Budapestre azzal a kutyával, akinek én kvázi NOÉs létemet köszönhetem. Éri elismerni tehát Lajkó és persze a többiek megmentéséért is.







Talán felmerült már a gondolat, hogy igen, igen oké, tökjó, de ki Ő?
Ő az, aki régen fantomként járta a menhelyet, kerülve az embereket, napjainkban azonban már a rendezvényes csapat oszlopos tagja, aki nevelgeti, gondozza és rendezvényekre hordja a királypitonunkat, Zafírt is.





Azt nem állítanám, hogy az emberektől való kényszeres távolságtartása sokat enyhült, de jobban kezeli…egy bizonyos határig….én úgy vettem észre, hogy a határ valahol a 99. és 100. „Szia ez milyen fajta kígyó? Királypiton? Nem mérges? Nem harap? Milyen hosszú? Mennyi idős, mekkora lesz?” vagy a 49 és 50.”Ez élő vagy műanyag?” kérdés között van. Egy jó tanács: Ne legyél ezen határokon belül!



Ő Lilla kedvenc Kopasza amióta csak tudja, hogy vannak ilyenek is. (Persze csak apukája után. )



(Igen, már ekkor is tudta!)



Ő az egyetlen, aki volt annyira bátor vagy inkább, aki volt annyira esztelenül elvetemült, hogy elvette Lindától a LABDÁJÁT! Mondanom sem kell, a többieknek, akik jelen voltak, lepergett Hősünk általuk ismert élete a szemük előtt….szerencsére Ő megmenekült, Linda pedig visszakapta a labdáját…mi pedig utólag már jót kacagunk az ijedelmen.



Ő az, aki azt mondta, hogy a kutya legyen kutya és minimum 20-25 kg. Ennek ellenére most élete egyik értelme Poki….a túlsúlyosan is csak 6kg-os törpepincser keverék. (Néha elgondolkodom, hogy talán azért hizlalja, hogy ne legyen ciki, és legalább a 20 kg közelébe érjen. – a szerk. )



Ő tehát a mi ma már csak félfantom önkéntesünk, Fejkó (alias: Feri), aki ma ünnepli 33. Születésnapját !
A cikkről fogalma sincs, legalábbis nagyon remélem, hisz a móka nem ér véget azzal, hogy meglepjük egy cikkel önmagáról.

Szeretnénk arra kérni minden Kedves önkéntest, dolgozót, látogatót, aki szombaton kilátogat hozzánk, ölelje meg egyszer ezt a nagyszerű embert, mintegy a távolságtartási kényszere kezeléseképpen. Na és persze a móka kedvéért. Az akció SZUPERTITKOS, aki megölelgeti a szülinapost, az sem árulhatja el tette valódi okát. (Aki köp, azt elkapjuk… - a szerkesztőség: Kata, Andi ) Nap végén természetesen lerántjuk a leplet a dologról.

(Apróbetűs rész következik: aki ölel, első körben álljon elé,kérdezze meg ő – e az, hisz a kopaszok szombatonként szinte ellepik a NOÉt,sosem lehet tudni. Illetve hátulról ne öleljetek, ne kapjátok el, saját testi épségetek érdekében…arra még valószínűleg én is kissé kevésbé béketűrően reagálnék. Lehet úgy tűnik alapdolog, de higgyétek el, láttunk már csodákat. )
Ölelésre fel!

Boldog Szülinapot te kis Hős!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában