(W)ebnapló 2011.10.10 - 23.
2011.10.26.

... Itt van az ősz, itt van újra ... és vele az eső, a sár. Pedig millió a dolog, rengeteg mindent szeretnénk megcsinálni, befejezni még a tél beállta előtt. És mindeközben persze zajlik az élet, rendezvények kint és bent. Két éves lett a Rókarezervátum, részt vettünk a Komáromi CACIB kiállításon, Carmen lovunknak épül egy új karám, tükör kutyasuli indul a NOÉ
és persze ahogy mindig most is volt ok örömre és bánatra egyaránt.

A NOÉ Állatotthon és az általunk képviselt fajtamentések meghívást kaptak a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületétől, hogy a Komáromi Nemzetközi Kutyakiállításon bemutathatjuk munkánkat. Természetesen örömmel fogadtuk el a meghívást.

Önkénteseink szombat hajnalban érkeztek a helyszínre, felállították a standot. Nagyon sok érdeklődővel beszéltek és persze egy kicsit ők is körülnéztek ebben a világban.



Legnagyobb örömükre egy ismerős négylábú és gazdái is meglátogatták a sátrunkat, nem más mint Tirpák. Aki nagyon szépen köszöni jól van, élvezi a gyönyörűséges gazdis életet.



A lányok fényképes beszámolója a Komáromi CACIB rendezvényről elolvasható: ITT!

NOÉ Támogatói Klub



Örömmel jelentjük be, hogy szeptemberben 9 új belépő csatlakozott hozzánk! Szeptember hónapban ez 393.950,- Ft támogatást jelentett az Állatotthonnak.
Azt hiszem elmondhatjuk, nem titkolt vágyunk ezt az összeget még növelni, mivel minden forintra nagyon nagy szükség van az állatok ellátásában és gyógyíttatásában.
Várjuk továbbra is azokat az állatszerető, segíteni szándékozó tagokat akik úgy érzik, hogy havi minimum 1000,-Ft-tal támogatni tudják az Állatotthon munkáját.

Belépés: http://www.noeallatotthon.hu/noetamklub

Lómentő csapatunk segítő, erőskezű önkénteseket toborzott. A feladat 3 oszlopnak való gödör kiásása volt, mely egy új karámhoz kell, ahol Carmen lovunk (aki lábtörésből gyógyul) rehabilitációja folytatódhatna. Jelenleg kézen vezetve sétálgat, a következő lépés a karám lenne. Amíg ez nincs kész, nem tudunk továbblépni.
A fiúk jöttek, ástak, győztek.



Egy igazi hepiend a súlyos balesetet szenvedett Jenki kutyussal. Három hét után Jenki kutyánk haza ment. eredeti gazdáig keresték, de valahogy csak most akadtak rá a honlapunkon. Éreztük mi, tudtuk, hogy ennek az extra kedves, nagyon jól szocializált kutyának valahol van egy szerető családja, akik nagyon várják haza. Jenkit elgázolta egy autó és súlyos sérülésekkel került gondozásunkba. Szilánkosra tört a lába és a medencéje, azonnal meg kellett operálni. A hatalmas fájdalmakat, az idegen embereket és környezetet ő mind-mind nagy türelemmel, szeretettel és sok puszival kezelte. A nagy találkozás sokunk szemébe könnyeket csalt, hiszen Jenki amint meghallotta a gazdik lépteit - ami nem volt egyszerű, hiszen ő a zárt kórházban volt, a gazdik pedig a gazdasági udvaron érkeztek, azonnal boldog ugatásban és törött csontjai ellenére vitustáncba kezdett. Természetesen chipes kutyaként tért haza. hepiend :)



Mindig nagyon örülünk, ha híreket kapunk egy-egy korábban örökbefogadott védencünkről. Szerencsére az internet és mostanában elsősorban a facebook-nak köszönhetően ez sokkal könnyebben és gyakrabban megtörténik.

Így kaptunk képet és hírt Rizsáról, akit köyökként fogadtak örökbe, és igazi különleges kutya lett belőle. Mozgássérült gazdájának segít a mindennapokban.



"Kedves Noésok!
2006.07.28-án fogadtam örökbe tőletek a kiskutyám. Akkori neve Rizsa volt, a mai KÓKUSZ. Nagyon jól van, ezt a képeken is láthatjátok. Ami a plusz kettőnk kapcsolatában az, hogy sikerült Kókuszt megtanítanom arra, hogy segítsen nekem. Kerekesszékes mozgássérült vagyok, a tárgyakat nem tudom a földről felvenni; kiskutyám mindent felvesz nekem és odahozza a kezembe, legyen az pénz, levél, üdítő, egy leesett rongy vagy egy toll. Ő a legnagyobb segítségem. Hálás vagyok érte Nektek. Köszönöm szépen, hogy akkor én kaphattam meg őt 3 hónaposan.
További sok sikert, és boldog gazdit kívánok nektek."

Nagyon sok kutyáról érkezett kép és élménybeszámoló, melyek megtekinthetőek a NOÉ Állatotthon facebook oldalán, a Képek a gazdiktól - KUTYÁK albumban.

Igaz, hogy Yoghurt a boxermentés kutyája volt, de személyesen végigkísértem azt a másfél évet amit gazdis kutyaként élhetett. És azt gondolom, hogy az a rengeteg küzdelem, szeretet és kitartás, amit az ő családja tanúsított annyira példaértékű, hogy itt is itt a helye a megemlékezésnek:

Yoghurt elment :( Köszönjük Finta Juditnak és családjának ezt a másfél évet, azt az emberfeletti küzdelmet, azt a mindent elsöprő szeretetet, amit ez boxerlány kapott Tőlük. Mindenkinek ilyen családot és ilyen gazdit kívánok. Judit búcsúsorai Yogoról:

"Szerelem első látásra… Ezt éreztük. És tudtuk Ő is kell nekünk, hisz egy boxer, nem boxer! Egy hetet volt a Noé Állatotthonnál és lecsaptunk rá, úgyhogy ahogy másik boxerünkre, Zamatra is. Jött hozzánk H A Z A és már az első pillanatban családtag lett. Ők lettek Zamattal a Ying és Yang, a legtündériebbek, Nekünk! De sajnos Yoghurt életét beárnyékolta a betegsége. Mindig azt kívántunk és reméltük, hogy meggyógyul és az előző gazdájával való három év szenvedés után, mi lehetünk azok, akikkel végre igazán boldog élete lehet.

Másfél év reménykedés. Sajnos csak ennyi jutott. Bár több juthatott volna.

Hihetetlen ereje volt. Megtanulhattuk Tőle, hogy az élet értékes és küzdeni kell érte. Végtelen erő áradt belőle. És még a leggyengébb pillanataiban is levett minket a lábunkról. Elég volt csak egy pillantás Tőle és megnyugodtunk.

Ha pedig jobban volt, akkor minden pillanatban azért küzdött, hogy háláját vidámságával és életerejével fejezze ki.

Előző, nehéz élete után mindenkinek meg kellett Vele harcolnia, hogy elhiggye, mi jót akarunk Neki! Olyan volt, mint A kis hercegben a Róka. De néhány szökés után már póráz nélkül is a lábunk mellett sétált. Úgy ragaszkodott!

Zamattal tökéletesen kiegészítették egymást. Míg Zamat a tank, aki mindenen átgázol, addig Yoghurt volt az igazi Hölgy, egy bájbajnok, a kis Pesztonka, aki minden este, akár egy cica mosdatta magát, óvatosan lépkedett, érzékenyen bújt hozzánk. Törékeny volt, akár a porcelán, akár az élete.

Szinte egy tucat állatorvos küzdött Velünk együtt az ismeretlen kór ellen. Apu pedig kitartóan hordta a hét minden napján kezelésekre, akár a világvégére is elment volna Vele, hogy meggyógyuljon. Igazi szerelem lett az övék. Meg akartunk menteni, de nem tudtuk. Senki nem tudta.

Az ismeretlen betegsége győzött és elment Tőlünk, át a szivárvány hídon.

Egy dolog vigasztalhat bennünket, az, hogy végre megkapta, amit érdemel. Most már boldog és egészséges az élete egy másik világban."



Hihetetlen hogy szalad az idő. Már két éve, hogy lélegzet lélegzetvisszafojtva szabadon engedtük a rókarezervátum első lakóit. Azóta a rókák, borzok, mosómedvék és Pikula az ormányos medve jól belakták a majd 600 négyzetméteres rezervátumot. Úgyhogy gyakorlatilag mára kitehetjük a megtelt táblát. Pedig idén is érkezett jó néhány segítségre szoruló ravaszdi.

A rezervátum szükségessége akkor vált bizonyossá számunkra, mikor több mint 2 éve megérkeztek állatotthonunkba az első segítségkérő üzenetek, és az első bajbajutott rókakölykök. Az elsők között érkezett Kópé is.



Kópét pest közelében egy családi háznál találták. Túl közel merészkedett a házhoz, és az ott lakók szelídségét a veszettség jelének vélték, ezért befogták és elszállíttatták. Ezután az Illatos útra került, ahol letöltötte 14 napos karantén idejét, mely alatt bizonyossá vált, hogy Kópé nem veszett, csupán ennyire szelíd a természete. Igaz, nem volt veszett, de súlyos babéziában szenvedett, és életét csakis gondozójának köszöneti, aki ápolta és kezelte, majd felkereste állatotthonunkat. Annyira megszerette a kis ravaszdit, hogy nem volt szíve visszaengedni őt a vadonba. Hisz vélhetően akkor újra megtörtént volna ez az eset, vagy ami még szörnyűbb, nem befogják és elszállíttatják, hanem befogják, lelövik, megmérgezik, vagy szimplán csak agyonütik. Így került hát Kópé a mi gondozásunkba, így lett ő a Noé első rókakölykeinek egyike, és így történt az is, hogy a menhely vezetősége, a róka projekt vezetőjével,Matuschek Zoltánnal az élen döntést hozott, és elkészítette a rezervátum terveit. Egyedi tervek alapján, mindössze 3 hónap alatt el is készült az új és teljesen egyedi rókakifutó.

Írásunkat az elmúlt két évről, a jelenről és a jövőbeli terveinkről elolvasható ITT!

Akik rendszeresen kilátogatnak hozzánk, vagy mostanában jártak az Állatotthonban bizonyára felfigyeltek arra, hogy a hátsó részen, a jelenleg használt terület mögött, komoly földmunkák zajlanak. Hatalmas gépek dolgoznak, egyengetik a talajt.

Mindenki valamilyen nagy dologról suttog ...



Végre fellebbent a fátyol. Bizony, bizony nagyon nagy dolog készülődik. Hamarosan Tükör Kutyaiskola nyílik a NOÉ-n! Ezzel nagyon régi vágyunk teljesül.



2011 november 05.-én megnyitja kapuit Budapesten a harmadik tükörmódszer szellemében oktató kutyaiskola, amely a Noé állatotthonnal szorosan együttműködve, területileg is azonos helyen szeretne megoldást nyújtani minden kutyásnak, akik mindkét fél számára élhető viszonyt szeretnének kialakítani kedvencükkel. Szeretettel várunk mindenkit. Érdeklődni, tanfolyamra jelentkezni a +36 70 369 2999-es számon ill. a http://rakoscsabai.kutyasuli.hu/ oldalon lehet!

A NOÉ Állatotthontól örökbefogadott kutyák kedvezményes áron vehetnek részt a tanfolyamokon!

Elérkezett az őszi segítőnapok ideje, melyek keretében minden évben arra kérjük az állatbarátokat segítsenek nekünk felkészülni télre.

Szombaton lezajlott az őszi segítőnapok első fele. Nagyon sokan jöttetek segíteni, sokat haladtunk, mindenki munkáját nagyon köszönjük! De a teendők bizony nem fogytak el, szóval most szombaton folytatás, várjuk a vállalkozó kedvű állatbarátokat! Október 29-én szombaton, 10:00 órától várjuk a segítő kezeket!!

A következő munkákhoz van szükségünk dolgos kezekre:

1. kutyaház-felújítás
Kutyaházaink egy részét szó szerint elfogyasztották lakói; egyiken a tető szélét rágták le, a másiknak már luk van az alján... A használható házakat össze kell foltozni, hogy a hideg időben is védelmet nyújtson.

2. kutyaház-téliesítése
Kutyaházainkat szeretnénk továbbá komfortosabbá, melegebbé varázsolni védenceink számára, ezért a fagyok beköszönte előtt szeretnénk beszalmázni, valamint a kutyaházak bejáratához egy néhány cm magas lécet szögelni ezzel is megakadályozva, hogy lakóink a nagy jövés-menésben kihordják a szalmát.

3. talajegyengetés
Ásáskényszerrel megáldott renitens négylábúink döbbenetes méretű gödröket ástak a nyár folyamán a kennelek földjébe. Mivel már nincs szükség "hűsölő gödrökre", ezeket be kell temetni.

4. korhadt faágak levágása
Kis szépészeti beavatkozást kell végrehajtani a növényzeten itt-ott, nehogy rászakadjon egy-egy korhadt faág valamelyik kutyára egy erősebb vihar esetén.





Kérjük továbbá, aki teheti, hozzon magával szerszámokat, vagy jelezze előre, hogy mely munkában kíván részt venni, hogy elegendő szerszámot tudjunk biztosítani, senki ne maradjon tétlenül.
A kutyaház felújításához, téliesítéséhez akkumulátoros csavarbehajtó, kalapács, fűrész, a talajgyakorlatokhoz ásó, lapát, csákány szükséges.

A felújításhoz köszönettel fogadunk tárgyi adományként 4-6 centis facsavart, nagyobb szögeket, a kutyaházakhoz faanyagot (a legjobb a hajópadló, 2cm-es vastagságú léc, de megfelelő a lambéria és az OSB lap is), bitumenes hullámpalát, zsindelyt.

Bővebb infó és bejelentkezés: info kukac noeallatotthon.hu

Amit mi biztosítunk zsíroskenyér az energia pótláshoz, meleg tea a komfortérzethez és sok segítő mancs, hogy jobban haladjon a munka! :)

Mindenkit szeretettel várunk!

A szombati sikeres segítőnap után vasárnapra kirándulást szerveztünk Visegrádra. Igaz, hogy szombatra kértünk az égiektől elsősorban jó időt, de azért egy kicsi maradhatott volna belőle vasárnapra is.

Borongós reggel ide vagy oda, indulás előtt befújtuk a kutyákat kullancs elleni szerrel, rájuk adtuk az esőkabátot, hátunkra kaptuk a hátizsákot és irány Visegrád! Csak nem fogja egy kis eső elrontani a mi közös Noés kirándulós vasárnapunkat!

A megbeszéltek szerint a visegrádi parkolóban találkoztunk dél körül. Ekkor már be kellett látnunk, hogy a hazai időjárás előrejelzés ismét áprilisi tréfát űzött velünk, mert az „időnként beborulhat az ég” helyett folyamatosan szemerkélt az eső. Na, de azon kívül, hogy együtt lehettünk, Noésok és kutyáink egyaránt, tovább javított a hangulaton az a parkolóban elhangzott mondat, amit Feritől, több kutyánk örökbe-, illetve ideiglenesbe fogadójától hallottunk, miszerint a kirándulás végén mindannyiunkat szeretettel meghív otthonába egy igazi, házi pörköltre. Az eső dacára tehát vidáman indultunk Feri után, ugyanis, mint régi visegrádi lakos, a ködös, párás időben is gyönyörű helyekre vezetett minket.



Azonban egy idő után bármennyire is szép volt a táj és vidám a látvány, amint kutyáink mérettől, nemtől függetlenül önfeledten rohangálnak az erdőben, bizony többnyire már csak a korábban említett pörköltre tudtunk gondolni. Ezért, bár Feri még bőven tudott volna nekünk a Mátyás-forráson, római romokon és az öreg fán kívül más szépségeket is mutatni, kellemesen fáradtan visszaindultunk a parkolóba, hogy rövid autózás után megérkezzünk Feriék csodás otthonába.

Miután megéreztünk Feriékhez, elfoglalhattuk az asztalunkat, vendéglátónk elhalmozott minket minden földi jóval... majd kitálalták számunkra a pörköltöt,amit parázson készítettek csak a mi tiszteletünkre:


Az ebéd elfogyasztása után jóllakott napközisként ültünk mindannyian az asztalunknál, közben kellemesen társalogtunk:


Feriéknél természetesen ismerős kutyákkal is találkozhattunk, hiszen ők fogadták örökbe Trombitát, Kobakot, Hagymamát..és náluk él ideiglenesen Tóbiás, Csipa és Diego is. MIndannyian szuperül érzik magukat, nekik sincs panaszuk a kiszolgálásra :D










Körülbelül este 6 óra felé szomorúan búcsút vettünk házigazdáinktól, de ígéretet tettünk arra, hogy amint tudunk visszatérünk hozzájuk (reméljük minél hamarabb sor kerülhet az újabb visegrádi kirándulásra, amit facebookon és a honlapjainkon is jelezni fogunk!)

A kirándulásról a teljes fényképes beszámoló elolvasható ITT!


Cicáinkról szóló hírekkel rendszeresen jelentkezik a Macsnapló.

Beszámolók a Minimenhely project háza tájáról a Mini (W)ebnaplóban.

Fenékrázó boxereink sorsát nyomon követhetik a Hírboxban.

Szuszogó, röfögő bulldogjaink mindennapjai elolvasható a Bullblogban.

A cane corsokról tudósít a Corso Kurír.

A mentett csau-csaukról számol be rendszeresen a Chowsmopolitan.

Kincy

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon