Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Szombati kánikula vs. lovaslányok
2011.07.11.

Sokan kérdezték, mit csinálunk ilyen nagy hőségben? Mit teszünk azért, hogy átvészeljük ezt a nagy meleget a Noéban? Hát, röviden próbálom bemutatni, hogy mi Noés lovas csajok, hogyan csináljuk ezt.

Szombat reggel.. A nap tűz az égen egy felhő sincs, mindenki szenved. Gondolkodunk, hogy mit kéne csinálni, hogy lovaink is túléljék ezt a meleget. És akkor jött az ötlet, lópuccolás helyett lófürdetést tartunk.
Slagot elő, le a legelőre! A legelőnél kicsit furán néztek ránk a lovak, hogy mire is készülünk. Voltak, akik csak távolról lestek minket, de voltak kíváncsiak is. Slag megcsinálva, gyerünk fürdetni. Jómagam voltam a felelős a lovak befogására, mondhatom jó móka. De azért sikerült, még ha lassan is, de egyenként befognom őket.



Az elején egész jól ment a fürdetés, szépen, nyugodtan mindenki kivárta, amíg jó vizesre nem locsoltuk őket. De egy valaki kifejezetten imádta ezt a mai programot, aki nem más, mint Kalinka. Imádta, hogy nyakig vizes lehet. Magától jött a víz alá, forgott és tartotta a vízsugárba a még száraz testrészeit, mikor meg már végeztünk volna vele, nem volt hajlandó átadni helyét a következő kliensnek, mert ő még „pancsizni” akart. Aztán nagy nehezen de „megkértük”, hogy távozzon. Ezután már cask messziről vetett ránk szemrehányó pillantásokat.



Kalinkával ellentétben volt olyan, aki kifejezetten nem akart élni a wellness szolgáltatásunkkal, a mi kis makacs pónink: Gazsi. Nos mikor megkért Juli hogy fogjam meg gondoltam sima ügy lesz, de miközben mentem Gazsi felé, hogy megfogjam, Juli finoman oda szolt:” - Jah, amúgy Gazsi nem fogja magát hagyni, nem szereti a vizet!”. Gondoltam,” de hát kánikula van most biztos szívesen áll majd a zuhany alá”… tévedtem. Mikor rájött a drágaságom hogy mire készülök én vele (persze ezt mind az után, hogy rátettem már a kötőféket) szépen elkezdet húzni a másik irányba, lehet tippelni ki nyerte a kötélhúzást.



Néhány próbálkozás után közöltem: én feladom. Ekkor jött Juli, majd ő megfogja Gazsit, én meg majd locsolok. Hát ő is lejátszotta a maga kis meccsét. Lehet tippelni itt is ki nyerte az első kört.



De Juli nem adta fel. Kicsi a bors, meg erős is, de van aki még ravaszabb. Megfogta Gazsit és nagy türelemmel, de mégis megoldotta a helyzetet.



Minden lovunk szép tiszta és friss és üde. Ekkor azonban valami huncut nyerítés félét hallunk a hátunk mögül, mire megfordulunk a következőt látjuk: a mi drága ménesünk a porban hempereg és éppen fél centi vastag panírt gyárt magára.






Tudtam, hogy összeesküdnek ellenünk, de azt hittem legalább megvárják, míg távozunk és utána „fürdenek” meg a porban, sárban. De nem, ők megmutatták mennyit ért a nehéz munkánk. Sebaj, mi így szeretjük őket.



Nos, mi így próbálunk tenni a meleg ellen és így zajlanak a lovas csajok Noés napjai.

További képek ITT!

Baldi



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában