Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Birs vs kovács - Egy patkolás igaz története
2012.03.15.

„Nyomi” ménesünk oszlopos tagjának, Birsnek idült patahenger gyulladása volt/van. Fájós patáin télen már a járás is nehézséget okozott, így állatorvosunk javaslatára elkerülhetetlenné vált, hogy kapjon egy pár speciálisan patahenger gyulladásos lovakra kialakított gyógypatkót.
A gyógypatkó másképpen osztja el a terhelést, és pont azt az első részét tehermentesíti a patának, ami fájhat ennél a betegségnél. Gyógypatkolásban jártas kovácsunk Birs egészségét szem előtt tartva megtoldotta egy külön áthidaló résszel.





Birsről tudni kell, hogy az egyik legjámborabb lovunk.
Ennek megfelelően is álltunk hozzá a patkoláshoz. Hamar rá kellett jönnünk, hogy csúnyán elszámoltuk magunkat. Elismerem, nehezítő körülmény volt, hogy elvezettük őt a ménestől, de nem olyan messzire, hogy ne láthassa a többieket. Ráadásul Tesco folyamatosan ott kotnyeleskedett a kerítés túloldalán, így nem maradt egyedül. A köröm igazítás még viszonylag egyszerűen ment, de amint kovácsunt elkezdte felszegelni a patkót, - Birs hihetetlen gyógyulásának lehettünk szemtanúi - Birs úgy gondolta, hogy „kössz szépen neki ez nem kell, és már nem is fájnak a lábai…”



(A szögek beütése egyébként semmilyen fájdalommal nem jár, hiszen az érzéketlen szaru részbe ütik őket. Mivel Birsnek fájósak a patái, így valószínűleg maguk a kalapácsütések fájhattak neki, vagy csak unta a banánt – akarom mondani a szalmát… )
A patkolásra optimistán maximum 1 órát számoltunk, de végül potom 1,5 óra alatt sikerült a célt elérni. Birs közben minden tudományát előszedte, hogy megszabaduljon tőlünk. A repertoár bővelkedett meglepő, a kovács számára is újdonsággal teli meglepetésekkel. Tucatnyiszor elrántott engem, hol a susnyásba, hol a betonon rángatva végig, azt már nem is számoltam, hogy hányszor fejelt le.

Erről érthető módon nem sikerült képeket készítenem, mert repülés közben elég nehéz úgy, hogy a fényképezőgép is megússza. Kovácsunknak pedig elszakította, azaz Birs dizájnnal látta el a kesztyűjét (még jó, hogy dupla volt rajta).
Lényeg a lényeg, rendesen megizzadtunk, mire felkerült mindkét patkó, de végül miénk volt a győzelem.





Birs megmozdulásai alatt, közben, sőt még kicsit utána is foglalkoztatott a gondolat, hogy kb. milyen messze van egy vágóhíd… De az eredmény fényében és azzal a tudattal, hogy Birsnek már sokkal jobb, komfortosabb e sorokat írva és felidézve a történteket nagyokat mosolygok.

Tanulságos, meglepő és fordulatos volt ez a patkolás, érdekes módon erről még soha sehol nem olvastam az interneten a gyógypatkolás címszó alatt…

Pár nap elteltével úgy látszik Birs már megszokta a patkókat. Azt nem várjuk tőle, hogy szálljon-repüljön mostantól, de reméljük, hogy kicsit könnyebbé tettük ezzel neki a mozgást.

Szeretnél Birssel közelebbről is megismerkedni? Szeretettel várunk szombatonként a lópucolós napunkon!

Birset virtuális örökbefogadással is támogathatod!

Juli



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában