Xénácska és Abigail
2025.09.15.

"Kedves Noésok,

Xéna jelentkezik, azaz Xénácska, mert a Xénát a kétlábú, aki elhozott, csak akkor használja ha le akar szídni (ne aggódjatok ilyen csak ritkán van).

Ugyan már egy éve hogy eljöttem tőletek. Sok minden történt azóta, gondoltam küldök egy kis beszámolót és néhány fényképet. Egy-kettőn tesó is ott van. Hát hiába nem lehetek mindig csak én és a gazdi. Mindig megkapom hogy ne féltékenykedjek.

Az összeszokás gyorsan ment, tesóval (Abigail, azaz örökbefogadási neve Nyirbogáti Bogáta) első perctől jól kijöttünk, egyből tudta hogy ki az erősebb. És szerencsére mivel Ő is tőletek lett örökbefogadva így sokat segített is. Így könnyű volt összeszokni, mert sok mindent el tudtam tőle lesni. Ugyan Ő már hat éve jött el tőletek, de még mindig nagyon hálás nektek hogy megmentettétek és segítettetek neki is (mint sok más sortársunknak) végső otthonra lelni. Az első képen amit csatoltam, pont együtt vagyunk. Én lustán (a kisebbik ágyból ami amúgy tesóé lenne, csak az esetek többségében lefoglalom) abszolút nem bullhoz illően az ágyból próbálok egy kígyót elvenni, ő pedig előttem ül hogy legyen kire rátenni a fejem. Fárasztó is tud lenni ez a kutyasors, de igazi csapatmunka volt!

Ha épp nagylelkű vagyok és átengedem a kiságyat tesónak, akkor sem a saját ágyamat hanem inkább a kanapét veszem birtokba. És olyan jó néha ott bekuckózni. Erről is küldök két képet. Ugye milyen cuki vagyok ott. Biztos vagyok benne hogy a kanapét kutyaágy helyett helyezik el a kétlábűak. A mi ágyunk, ők csak néha odabújnak, hogy simogathassanak minket. Imádom a sok kispárnát amit nekem helyeztek oda. Néhányat már kibeleztem, miközben megpróbáltam kényelmes fekhelyet kiépíteni, de ez úgyis fogyóeszköz.

A legnehezebb feladat az volt, hogy meg kellett tanulni szépen és nyugodtan a konyha ajtó előtt ülni és várni a kaját, amíg azt nem hallom hogy "tiéd". És persze ez nem mindig az első szó amit hallok, néha hallok valami olyat hogy "okos", amire én már ugornék. Hiszen már kilyukad a gyomrom olyan éhes vagyok. Nem tudom miért gondolják azt a kétlábúak hogy a jutifalatok amit pluszba kapok, vagy séta és tanulás alatt, ételnek számít. Nem az teljesen más kategória, így igen is kilyukad a gyomrom amikor várni kell az ajtóban. De azért a második képen megmutatom milyen szépen is csináljuk tesóval.

Nemrég sajnos volt műtétem. Gazdi észrevette hogy egyre jobban sántítok, majd egy nap alig tudtam lábra állni. Így Július végén mentünk is az állatorvosi egyetemre, ahol mindkét könyökizületnél az elhalt polcokat és csontszöveteket el kellett távolítani. De ez semmi volt a rákövetkező két héthez képest. Kaptam valami nagyon idegesítő dolgot a fejem köré. Nem lehetett tőle rendesen látni, mindenbe beleakadtam, utáltam kimozdulni vele. Minden percét utáltam. Azóta kaptam még hialuronsavas injekciót is. Most már sokkal jobban vagyok és egyre többet tudok mozogni. Erről is küldök azért képet, hogy minden rossz ellenére lássátok milyen hősiesen viseltem.

Imádom a nagy sétákat és kirándulásokat, főleg ha utána hazafelé betérünk a pékségbe, és kapok mini pogit. Annak nagyon szoktam örülni. A hatodik és hetedik képen láthatjátok, hogy csillog ilyenkor a szemem.

Sok szónak is egy a vége nagyon köszönöm hogy megmentettetek, meggyógyítottatok, és esélyt adtatok egy jó életre. Nélkületek nem lehettem volna az, amit az első hat képen láttok, abból ami voltam mikor megtaláltatok. Erről is csatoltam egy képet, de ennek a kutyának már nyoma sincs hála nektek.

Köszönettel,
Xéna és Abigail"


























És íme a múlt... amit tökéletesen sikerült elfeldtettni és elfelejteni <3

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon