Sing(h) hallelujjjaaaaa!
2025.06.12.

"Kedves Noésok! Mint tudjátok, én már új otthonra találtam, de gondolok ám rátok. Szóltam is a gazdinak, hogy küldjön nektek képeslapot a nevemben.


Szóval úgy indult ez, hogy jött egy ember a menhelyre, tett velem egy sétát. Aztán még egyet. Aztán hazavitt egy nagy, zötyögős fémdobozban, amit autónak hív. Cserébe összenyálaztam. Kiderült, hogy kaptam egy saját matracot, evő- és ivótálat, szőnyegeket (az egész lakást beborította velük a gazdi, hogy ne csúszkáljanak a gyengécske lábaim) és gyakorlatilag egy egész lakást. Nem kell más kutyákkal osztozni az életteremen, naponta 4-5 alkalommal megyünk sétálni és rengeteg simit, meg figyelmet kapok. Ennek annyi az ára, hogy szót kell fogadnom (legalább néha), meg eltűrni, hogy a gazdi emelget, mert lépcsőzni nem bírnék a 13 évemmel. Úgy gondoltam, megéri, szóval a kezdeti pár odamorgás óta már hagyom neki.


Az orvosok (akiket eszemben sem volt megharapni) megvizsgáltak és azt mondták, hogy a gerincemmel bajok vannak, ezért kapok gyógyszereket, amiket általában nem köpök ki. Ha mégis, a gazdi belekeveri valami finom falatba és azt hiszi, hogy nem tudok róla. Pedig tudom én, de ha igazán jót kapok, akkor megeszem vele a gyogyit is. A bogyók csillapítják a rossz gerincemből eredő fájdalmakat, az ízületerősítő segít izmot építeni és nagy örömömre több ételt is kapok, mert fel kell szednem pár kilót. Járunk fizioterápiára egy kedves nőhöz, akinek nem csinálok meg ugyan mindent, de azért a masszázs és a torna egy részét engedem.


Egyébként meg nagyon jól érzem magam a gazdival, jókat szunyókálok a lábainál, kaparászom a szőnyegeket, hogy kényelmesen tudjak rajtuk feküdni, meg mindig megyek simiért. Még azt is elfogadom tőle, hogy naponta csinálja rajtam a fiziós gyakorlatokat - jutiért cserébe. Amikor pedig kimegyünk sétálni, szívesen megszagolok és megjelölök bármit, vagy csak megállok és bambulva pihenek, esetleg le is ülök. Mióta nyugodt életem van, már merek más kutyákkal ismerkedni, sőt barátkozni is. Van pár haver, akivel rendszeresen találkozunk és összeszagolunk.


Látjátok, öreg mackó nem vén mackó. A gazdi mindig mondja, hogy milyen gyorsan és ügyesen alkalmazkodtam. Nem kell csodálkozni: én erre vártam. Mikor kidobott a szaporító, mikor kóboroltam, mikor bekerültem egyik menhelyre, aztán a másikba, mikor beteg voltam, én mindig azért küzdöttem, mert hittem abban, hogy lesz ennél jobb. És lett. Szóval üdvözletemet küldöm a nyugdíjas otthonomból és üzenem a lakóitoknak, hogy ők is legyenek türelemmel! El fog jönni, aki segít nekik hazatalálni.
Most búcsúzom, mert a gazdi csörgeti a kulcsot, indulunk sétálni. Jók legyetek!"

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon