Zoo Doom, 2010

Ismét engem ért az a megtiszteltetés és szerencse, hogy részt vehettem ezen eseményen egy számomra kedves önkéntes társammal, Anikóval együtt.
A nap jól indult, hiszen megint remek társaság jött össze mind az ideiglenes befogadók, mind a rágcsálómentő csapat személyében. És természetesen a kis védenceinkről nem is beszélve, akiket örökbe adás céljából vittünk. Megemlíteném még Ági nyusziját is, aki türelmesen állta a simogató gyermek kezeket.
Az idő hamar elrepült és mindenképpen sikeresnek mondható volt, hiszen három kutyusunk is szerető gazdira talált és érdeklődők is voltak jó néhányan, akik majd a későbbiekben szeretnének örökbe fogadni. Rágcsálómentő társaink is egy újabb kis védenccel térhettek haza a Zoo Dom jóvoltából.
Ezek az élmények mindig jó érzéssel töltenek el, hisz ilyenkor tudjuk, megéri csinálni. Bár ha valaki ideiglenes befogadó, mindig nehéz szívvel és könnyes szemmel engedi el azt a kis állatot, aki nála nevelkedik és szocializálódik hetekig vagy akár hónapokig is. Bár sajnos mindig vannak és lesznek is olyan elhagyatott szomorú sorsú kutyusok, akik csak ránk, megszállott állatvédőkre számíthatnak. Minket meg ezek a kihívások éltetnek, mert erre tettük fel az életünket. Ezen rendezvényeken való részvételünkkel is szeretném mind több és több emberrel megismertetni Állatotthonunkat.
Köszönet a Zoo Dom vezetőinek és dolgozóinak a lehetőségért és a maximális együttműködésért.

2010. IV. 04. Kangli Mónika