Csodálatos és nehéz az anyák sorsa ezt én is megtapasztaltam már. Öt pici babám volt,
nehezen indult az életünk, amikor világra hoztam őket. Szerencsére egy kedves ember
talált meg minket, aki segített. Többet tett értünk, mint a saját gazdám. Megmentette a
kicsinyeimet is. Biztonságba és nyugalomba kerültünk és én heteken keresztül boldogan
nevelgettem a babáimat.

Aztán elérkezett az elválás ideje, babáimból csintalan és eleven kismacskák lettek,
készen álltak rá, hogy végleges otthonra és álomgazdira találjanak. Hamarosan így is
lett, mindenki boldogan éli már az életét az új családjában.

Csak én maradtam magamra. A babák kirepültek, nem kell már gondoskodnom róluk. De én is ugyanúgy vágyom, nagyon vágyom a szeretetre, egy saját otthonra, családra. Nem vagyok már kölyök, de nagyon fiatal cica vagyok, mindenhez és mindenkihez tudok alkalmazkodni. És jó cica is vagyok ám, és ígérem, hogy mindig az is leszek!

Bármit megteszek, csak ne dobjanak ki újra az utcára! Ott hideg van és veszély és éhezés.
Minden vágyam, hogy nekem is legyen egy gazdim, akihez olyan jó lenne dorombolva
odabújni. A komor, őszi délutánokon az ölébe gömbölyödnék, vagy a derekát melegíteném. Megoszthatnánk a finom falatokat és a simogató tenyerébe simulhatnék.

Talán nem olyan nagy kérés mindez. Remélem, hogy nem az. De nekem az egész világot jelentené.

Joghurt cicával kapcsolatban a macskamentes@noeallatotthon.hu email címen lehet érdeklődni. Köszönjük!