Nem tudom, mit ér az áprilisi eső – aranyat nem hiszem –, de sajnos a klassz kis Örökbefogadó napi rendezvényt elmosta… Szerencsére nem teljesen mosta le a palettáról, csak odébb sodorta május
14-re, amikor egyúttal a szintén szuper Macskás napra is várunk benneteket! Macska plusz örökbefogadás, ha értitek, mire gondolok…

Az biztos, hogy gazdiesőre nagy szükség van, mert az április valóságos cica-özönvizet hozott.Sajnos nem meglepő, hogy a legtöbb újonc egészen aprócska mazsola még. Borzasztó, hogy évről-évre, ezekben a hónapokban arról kell beszámolnunk, hogy itt-ott- amott – de semmiképpen nem a megfelelő helyen – anyjuktól újszülöttként elválasztott babákat, kidobott cicacsaládokat találunk.
Még azoknak is nagyon kevés az esélyük a túlélésre, akik időben szakszerű gondoskodáshoz jutnak.Akik pedig nem… Nos, ebbe belegondolni is iszonyatos…

Jó lenne végre, ha lejárt lemez lenne az ivartalanítás. Ha ez, a felelős állattartásba alapvetően beletartozó, valóban felelősségteljes magatartás magától értetődő lenne. Nem vagyunk elegen és nem érünk oda mindenhová időben. Csak az ivartalanítás az egyetlen, hosszú távon is hathatós megoldás!

Összesen 37 cica került gondozásunkba ebben a hónapban. 21 (!) kölyök, 11 felnőtt és 5 védenc a fajtamentéshez:

Mira, Turandot, Liu, Kalaf, Phoenix, Po, Peach, Spoty, Cézár, Kyra, Hedvig, Henrik, Kevin, Leila, Nina, Dalma, Barka, Bajusz Bogyó, Daphné

Csibész, Macaron, Joker, Héra, Bandi, Ricsi, Cirmike, Liza, Léna, Durcás, Tappancs

Buddha, Tündi, Mufurc, Popey, Bogica

A pár napos apróságok emberi pótmamákhoz kerültek, akik szó szerint éjt nappallá téve gondozzák őket, az igény szerinti táplálást komolyan véve, ha kell óránként is etetik a piciket. Melegítőpárna, melegvizes palack, egy puha plüss állatka. Cumisüveg, de sokszor csak fecskendő. Imádkozás minden milligramm tápszerért, a normál emésztésért és testhőért. Rohanás az orvoshoz, infúzió, beöntés. Nem sokat lehet tenni, de az önkéntes pótmamák mindent megpróbálnak, mindennel szembenéznek. És bár tényleg nem sokat lehet tenni és a picik a sors jóindulatára vannak bízva,azért önkénteseink rengeteget tesznek és rengeteg munka és aggódás tölti ki heteken keresztül a
mindennapjaikat. Több cikkünk is megjelent amelyekben a kiscicainvázióról tudósítunk:
Babyboom
Szuperanyu
Sajnos még a minden is kevés, az egyik apróságot, egy hét küzdés után elvesztettük. A többi családnak is nagyon kell még drukkolni, hiszen ezek a napok, hetek most sokuknak kritikusak lesznek. Egy biztos, rajtunk nem fog múlni és remélhetőleg a kicsik is nagy harcosok.

A bekerülők között két súlyosan sérül cica is volt, Macaron és Popey. Szerencsére állapotuk
megfelelően javul, az előzmények itt olvashatók.

Sokkal vidámabb téma a gazdisok szép sora, ezzel most is szeretnénk büszkélkedni, ugyanisáprilisban 23 cicánk találta meg az igazit:

Nimród, Lynett, Ádám, Roy, Belle, James, Maja, Taylor, Turandot, Danny, Peach

Bonsai, Durcás, Léna, Liza, Manka, Tappancs, Debby, Fifa, Cila, Rozi

Gordon, Bébi

A kevésbé szerencsések zömében még ideiglenes befogadóinkat tartják, testileg-lelkileg megfelelőkondiban, bár már a kifutóba is kezdenek visszaszállingózni a törzsvendégek, a langyos tavaszi idő beköszöntével. Az átmeneti gazdik beszámolói következnek:

Castro

Castro ideiglenes befogadója egyenesen blogot írt Castro fejlődéséről.Örömmel jelenthetjük, hogy a rehabilitáció sikeresen lezárult, így már ez a gyönyörű fekete párduc is csak a nagy Ő-re vár.

Lili

Lilit minden helyzetben lehet simogatni. Sőt odajön és igényli! A kanapéra feljön, var az előszobában,amikor hazajövök. Meg vagyok döbbenve. Teljesen megváltozott! Öröm és boldogság van.

Macaron

Ééééééééés, megtört a jég, Macaron DOROMBOL!!!!!!

Reggel még csak prürrögött, meg fetrengett, de most este olyan fetrengést, hentergést nyomott lehangos dorombolással, hogy a szemem is könnybe lábadt. Hanyatt vágja magát, átfordul egyik oldaláról a másikra, s közben a hasához is hozzáérhetek, s már a hátsó lábait is simizhetem és mikor hozzáértem a tappancsához, ő finoman megfogta a kezemet, mint aki köszönetet mond mindenért.Ezek azok az apró pillanatok, amik mindent megérnek, ez az, amiért érdemes csinálni.

És természetesen nem maradhatnak ki, a számunkra mindig nagyon örömteli gazdis hírek sem:

Zserbó

Zserbó vagyok. Április 1-én volt az 5 éves szülinapom. Erre az alkalomra kaptam egy új emeletes kaparófát. Ez sokkal kényelmesebb, mint az előző. Le tudok rajta feküdni. Van rajta függőágy is, de még nem mentem bele. Azt hiszem, hogy nem is férnék el, mert eléggé nagynövésű vagyok.
Gazdijaim szerint én:
- nagyon okos vagyok. Mindent megértek és én is megértetem magam.
- nagyon ügyes vagyok (a labda és az egérke elkapásában)
- nagyon jó cica vagyok, pedig volt már 1-2 csínytevésem. Például, mikor a csirke szárnyát kivettem a tálból és kivittem az előszobába, vagy a palacsinta tésztát lefetyeltem, amíg elment a gazdi az éléskamrába.
Amikor gazdira váró cicaként bemutatkoztam leírtam: „Nehezen barátkozom. De nem vagyok teljesen reménytelen, előbb-utóbb akár az öledben is dorombolhatok. Sajnos, ilyet még nem csináltam, csak láttam és jól megfigyeltem”. Ez igaz volt. 9 hónapot kellett várni ahhoz, hogy a gazdi ölébe álljak. Majd 3 és fél év alatt jutottam el oda, hogy ha a gazdi leül és én nem vagyok elfoglalva (alvás, evés, nézelődés) máris az ölébe ugrok. Két probléma van velem. Az egyik, hogy még mindig ijedős vagyok, a másik, hogy a gazdit éjjel legalább kétszer felkeltem.
Nem szeretek egyedül lenni, ez csak addig van, amíg lemegy vásárolni. Ha kimegy a folyósora, s hallom, hogy beszélget, máris nyávogok. Olyankor azt mondják neki ”menjél, mert sír a gyereked”.
Mindig kitalálok valamit. Most a legújabb az, hogy este kétszer kikéredzkedek az erkélyre, majd amikor bemegyek a szobába, lefekszek a szőnyegre. A gazdi közben elmegy az erkélyajtót becsukni, de mire az ágyához visszamegy, én már az ágy kellős közepén fekszem, de úgy, hogy nem tud tőlem lefeküdni. Hiába mondja, menjek arrébb, én meg se moccanok. Majd egy negyedóra múlva elmegyek az én ágyamba.

Cici

7 éve születtem és tőletek kaptam a "Cinci" nevet, melyet apa átkeresztelt, mivel az első nap otthon, "Anya" mellbimbójával próbáltam játszani, tusolás után.
Október volt, az idő kezdett hidegre fordulni. Én voltam a legkisebb, a legcsenevészebb a ketrecben. Bajszom sem volt, csapzott és tépázott voltam a nagyoktól. A túlélésről szólt minden. Abban sem voltatok biztosak, hogy életben maradok, hogy őszinte legyek, én sem. Aztán belépett egy férfi és egy nő a hatalmas ketrecbe, ahol legalább harmincan voltunk, és amelyet gondosan körbetekertetek fóliával, hogy védjen bennünket az eső és a hideg ellen. Hallottam, ahogy a nő azt mondta, fehér cicára vágyik. A férfi körülnézett a sok hatalmas gyönyörű cica között, amikor meglátta, hogy milyen elesett és picike vagyok, azok meg mind milyen szépek és erősek, rám nézett, én pedig őrá. Ennyi volt. Hiába mondta a nő, hogy fehér cicát szeretne és hiába mondtátok ti neki, óvva őt a csalódástól, hogy gondolja meg, mert lehet, hogy életben sem maradok, ő nyugodtan, csak ennyit felelt: Ha ez a macska, csak egy napot fog élni, azt királyként fogja. Szóval viszem! A következő pillanatban már apa kábát ujjában találtam magam, bemásztam, pedig rajta volt a kabát.
Így kerültem tőletek egy csodálatos egész családba, ahol egy gyönyörű kandúr várt rám. Ő most 11 éves. Azóta "Anya" már nincs velünk, 3 éve elhagyott bennünket, így ismét csonka lett a család, de én jól vagyok és a párom is. Sosem felejtelek el benneteket, köszönöm, hogy megmentettetek!
És bár már küldtem nektek képet, most is küldök egy másikat is. Ezen a másik képen, akivel heverészünk, Ő a párom, Pami.
Ez úton kívánok a többi sorstársamnak és nektek is, kitartást és jó szerencsét!

Ananász

Anci cica (művészneve Ananász) jól van, nagyon aranyos, imádjuk. Három hétig bent tartottuk, most már két hete “kijárós” cica. Nagyon jól érzi magát, ragaszkodó kis jószág. Megkapta az első oltását is, és egy hónap múlva újra visszük, most veszettség ellen. Chippet is kapott.
Úgy látszik, már megszokta a környezetét, jól beilleszkedett családunkba (mindenki szereti).

Nyafi

Bele zökkentünk a hétköznapokba. Nyafi egyből ölbe van, ha valaki leül. Állandóan hízeleg. Még mindig látszik rajta néha a bizonytalanság, de azért van, amikor bátorkodik és szabályt szeg. Hajnalban rájuk jön a Gülü-kór és vadul randalíroznak a lakásban. Na, olyankor pipák vagyunk. Kacat ritkán jön hízelegni, de olyankor Nyafi kitúrja. Egy a lényeg: Nyafit imádjuk. Annyira kedves bújós szeretet éhes cica.

Ádám

El szeretném mesélni, hogy múlt héten meglátogattuk Daniellánál Royt és Ádámot, ma pedig elhoztuk Ádámot, aki mostantól a Sunny névre hallgat (nagyon szeret napozni, ezért kapta ezt a nevet), vagyis majd csak fog, ha már megtanulta. Anyukám és az apróság is nagyon boldogok együtt. A cicus egyfolytában keresi Anyukám társaságát. Nagyon aranyos, nyugodt, dorombolós, ölbe ülős cica - éppen, amilyenre Anyukám vágyott. Én is teljesen beleszerettem.
Köszönöm szépen a segítségedet! Amint túl leszünk az ivartalanításon, oltásokon, elvisszük Daniellának az orvosi igazolást. Mellékelten küldök néhány fotót az indulási előtti percről (hordozóban), valamint a hazaérkezés utáni egy-két óráról.

Szonja

Szeretném megköszönni, hogy Szonja cicust ajánlotta nekünk. Lassan két hete már kis családunk teljes jogú tagja. Igazi bújós, dorombolós cicus, amilyet szerettünk volna. Nagyon szépen köszönjük! Az ideiglenes befogadójáról pedig csupa szépet és jót tudok mondani. Okos, ügyes, jól nevelt cicát kaptunk tőle. Tökéletesen végzete a "munkáját".

Lynett

Lynett szemlátomást jól érzi magát nálunk. Kicsit sem zavarja, hogy én Micunak, a lányom Cicának, a többiek pedig Lynettnek szólítják - mindegyikre hallgat, válaszol is. Jókat eszik, éjjel egy kis zserbót is levadászott magának az asztalról. Mióta megértette, hogy a kanapé nem (csak) karomélezésre szolgál, azóta főleg ott gömbölyödik össze, és a lányom ágyán a mosott ruhahalmon. Vele egyébként nagyon megértik egymást, ez a képen is látszik (a pólón az elveszett cicánk). Játszani viszont a fiammal szokott, kifulladásig. Engem azzal szórakoztat, hogy a lábam körül tekereg, miközben a lakásban járkálok.

Batyu

Lassan egy éve, hogy elbatyuztam tőletek.
Sanyarú sorsomról már írtam egyszer.
Mivel a kleptománia néha unalmas, /tudjátok, mindent viszek, ami mozdítható), úgy gondoltam újabb vizekre evezek. Gondolok itt az ajtó kilinccsel történő nyitogatására, fiókok kihuzigálására, kipakolására. Anyám és Apám vasárnap reggel se unatkozzanak, ne gondolják már, hogy délig alszanak, de még 7-ig sem. Erről gondoskodom úgy 4-1/5 körül. Először csak diszkréten simogatva próbálkozom, majd a szobaajtó ide-oda huzigálásával, ám ha ennek se lenne foganatja, egy-két ruhaszárító felborul, na, arra garantáltan felkel valamelyik és végre ad reggelit!
Lufit edzésben tartom, folyamatosan a lakás körberohanására bíztatom,/csak kicsit harapom torkon néha/mikor anyám megunja, egy 30 centis vonalzó felmutatásával vet véget a mulatságnak, időként megfenyegetve, hogy kiszögel fali dísznek. Ilyet!
Sajnos nagyon rosszul tartanak, alig vagyok kb.8 kiló, ezt onnan tudom, hogy Lufit megmérték az orvosnál, ő 4 kiló-anyám könnyedén felkapja, míg engem két kézzel is igen nehezen.
Aludni se hagynak nyugodtan, amikor minden éjjel közéjük fekszem, úgy kell rugdosni valamelyiket, hogy elférjek.
Hát így telnek sanyarú napjaim!
Soha rosszabbat nem kívánok a Noés cicáknak!

Gróf

Tudom, már rég volt, hogy elhoztuk, de mivel most lett (kb.) 2 éves, gondoltam küldök egy kis összefoglalót, Gróf, azaz Frici cicáról.
Tudom elcsépelt, de köszönjük a segítséged és a Noé adta lehetőséget, hogy magunkhoz vegyünk 2. gyermekünket. Gondolom, sok ilyen levelet kaptok, de ez azért szerintem mindig büszkesége az embernek.
1. Ez a legfrissebb, két éves szülinapos
2. Szeret az ablakban vadászni, madarakat nézegetni
3. A fű a mindene (majdnem)
4. Meg a táskák és zacskók meg a dobozok
5. És feküdni rajtam
6-7-8. Ilyen nagy lett
9. Elbújni
10. És a másik cicussal is pajtik

Áprilisban is rengeteg adományt kaptunk belföldi és külföldi támogatóinktól, amit nagyon szépen köszönünk!

Ahogy ígértük, még unalomig ismételjük, hogy május 14-én, immár hatodik alkalommal kerül sor a Macskás napi rendezvényre, ezúttal az Örökbefogadó nappal együtt! Gyertek, gyertek, remek programok lesznek, például hihhhhetetlenül nehéz feladatokat kell majd megoldani, hihhhhetetlenül klassz ajándékokért. Lesz Bravos Macskávézó, csecsebecse és sütivásár és persze dögönyöznivaló bársonytalpúak. Várunk benneteket sok szeretettel!

Aki úgy érzi, hogy szívesen csatlakozna hozzánk, megteheti a noecicaidegi@gmail.com vagy a noecicaonkentes@gmail.com címen történő jelentkezéssel! Akár ideiglenesen fogadnál be Noés védencet, akár kint az otthonban segítenél cicáinkat ellátni, mindenféleképpen keress meg minket!

Adományokat is örömmel fogadunk, hiszen nagyon sok gazdira váró bársonytalpról kell gondoskodnunk. Azt pedig reméljük tudjátok, hogy Nélkületek ez nem sikerülhetne!

Tárgyi adományok leadhatók az otthonban, de ha ez távol esne Tőled, akkor e-mailben (macskamentes@noellatotthon.hu) is tudunk egyeztetni, hogy hogyan tudnád hozzánk eljuttatni azt.

Bankszámla számunkra történő utalás során akár egy konkrét cicát is támogathatsz OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, még virtuálisan is örökbefogadhatod.

Segítségeteket pedig nem győzzük megköszönni!

Lehet szép ajándéktárgyakra licitálni állatotthonunk jótékonysági árverés oldalán, mellyel cicáinkat is támogathatjátok. ITT.

Ha egy nagyszerű közösségnek szeretnél a tagja lenni és még nem tetted volna, csatlakozz hozzánk barátaiddal, munkatársaiddal, ismerőseiddel, rokonaiddal a facebookon, ahol naprakész információval várjuk az állatbarátokat.

Facebook Noé Állatotthon

Rendszeres támogatni szándékozók figyelmébe ajánljuk a T-Klubot, részletek itt:

Noé Támogató Klub

Aki a keverekkutya.hu webshopjában vásárol Noés ajándék tárgyakat, állatotthonunkat támogatja.

Keverekkutya.hu