Korábban is volt már szó téli ideiglenes befogadóink csúfos bukásairól. Ez a tél

valahogy érthetetlenül szerelmetes tavaszi zsongást hozott. Sorra kapjuk ugyanis a

híreket, hogy a kezdetben csak a zord és hideg hónapokra, átmenetileg vállalt

bársonytalpúak, bizony már nem költöznek vissza tavasszal a kifutóba.

Hatalmas öröm számunkra, hogy ezúttal is egy mintaszerű buktáról számolhatunk be.

Poci, csodaszép, de nagyon bátortalan fekete lányka, régóta a Macskamentés védence

volt már. Félénksége nem akart oldódni, így sajnos gazdit nem tudtunk számára találni,

de még ideiglenes befogadója sem akadt.

Hosszú évek várakozása után, ezen a télen végre felragyogott Poci szerencsecsillaga.

Jelentkezett egy ideiglenes befogadó, Zsanett, hogy ő bizony nagy fába vágná a fejszéjét

és megpróbálná megszelídíteni a kis félős fekete párducot.

A hónapokig tartó közös munkának, türelmes törődésnek, lépésről lépésre haladásnak

meg is lett az eredménye: a szinte megérinthetetlen Poci megnyílt és megnyugodott,

kedves, barátságos cica lett belőle.

A sorra érkező jó hírek hatására már éppen kezdtük azt gondolni, hogy itt az ideje

Pocinak egy végleges otthont találni. Ekkor azonban „derült égből villámcsapásként” ért

minket a hír (na jó, annyira azért mostanában már nem vagyunk meglepődve az ilyen

híreken…), hogy Zsanett teljesen érthető módon, maga kívánja learatni munkája

gyümölcsét és BEBUKJA POCIT!!!

Azt hiszem nem véletlen, hogy a már nem fiatalka, ellenben a fekete cicák

kedvezőtlenebb gazdira találási esélyeivel induló Poci, éppen Zsanettnél kötött ki. Nem

véletlen, hogy épen nála nyitott a világra, vele lett gazdis cica. Ők ketten egymásra

találtak, és ennek mi szívből örülünk. Nagyon sok és nagyon nagy boldogságban

eltöltött közös évet kívánunk nektek!