Elmúlt a február, gyors volt, rövid volt, nem is baj, így máris közelebb juthattunk a tavaszhoz. Sok minden történt természetesen ebben a hónapban is, szeretnék kiemelni azonban elsőként egy eseményt, ami ugyan nem csak macskás, de méltán tarthat számot a figyelmünkre.Mint bizonyára hallottátok – és reményeink szerint legtöbben személyesen láttátok is – február 20-án nagyszabású felvonulással tüntettek az állatvédő szervezetek és szimpatizánsaik, az érvényben lévő állatvédelmi törvények szigorításáért és betartásukért a mindennapi gyakorlatban. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hazai állatvédelem történetébe máris piros betűs ünnepként vonult be ez a nap, hiszen eddig példátlan összefogás volt tapasztalható, mind a szervezés, mind a célkitűzések során.

Tömören összefoglalva, a fő cél az állatkínzás visszaszorítása, méltó büntetése. És itt el is érkeztünk a „hazabeszéléshez”, hiszen a macskák rengetegszer esnek áldozatául kegyetlen kínzásoknak, bántalmazásnak, nem is beszélve a nem kívánt szaporulatok további sorsának „megoldási”
módszereiről. Mivel náluk a chip és az oltás még nem kötelező és a tulajdonviszonyok sokkal kevésbé tisztázhatóak, így a legtöbbször ki sem derül, hogy egy-egy szerencsétlenül járt áldozat honnan jött, kihez tartozott, tartozott-e egyáltalán valaha is bárkihez.

Szeretnénk azt remélni, hogy ez az összefogás és ez a kezdeményezés a cicák jövőbeni sorsában is mérföldkövet jelent majd. Mi továbbra is minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy minél több cicának segíteni tudjunk és hisszük, hogy van lehetőség a változásra, a fejlődésre.

Most pedig lássuk a februári eseményeket, szigorúan a Macskamentés háza tájáról.
Tizennégy új cicával gazdagodtunk a hónapban, azt kell, hogy mondjuk, hogy igazi szívrabló-
szívtipró szépségek:

A felnőttek:

Kalitka
Buksi-Gazdis
Nyafi
Csuti
Vackor-Gazdis
Bonifác-meghalt
Gordon

És a picúrok:

Luca
Lizy-Gazdis
Kókusz-gazdis
Ananász
Hamu
Gyémánt

Ide tartozik egy örömteli újdonság is, napvilágot látott két új fajtamentö kezdeményezésünk, immár a perzsa és main coon cicák ügyét is igyekszünk szervezett keretek között felkarolni.

Gazdisodás szempontjából is eredményes hónapot zárhattunk, több védencünk is végérvényesen gazdiszívet rabolt magának:

Piszke, Dolly, Páfrány, Huncutka, Grácia, Aida

Cirip, Sarfanek, Mia, Poci, Gizike, Bagira, Pufi

Ismét szuper gazdis beszámolókat kaptunk, jó fejek a gazdijaink, na! Teljesen részrehajlóan említeném meg például, hogy bejelentkezett a világ legrosszabb macskaduója is, azaz Rumli és Malőr, akik nyílván a vagány gazdiknak köszönhetik, hogy nem lett belőlük ágyelő.

Piszke

Piszke jól van nagyon gyorsan megbarátkozott a hellyel. Már első este mellettem feküdt.
Nagyon sokat játszunk bar lehetetlen lefárasztani.

Manci, aki Amazon volt

Hol volt, hol nem volt, ahol a kurtafarkú malac túrt, volt egyszer Amazon, ki vékony nem, de röfögős-szipogós nagyon volt. De mint a legkisebb királylyány, csak eljutott ideiglenes befogadókhoz, kik illő módon fejet és térdet hajtottak Őtüsszőgősége előtt. S Őcsacskasága olyan jó társuralkodója lett két kétlábúnak, hogy itt is fogták örökbe. I. Manci néven a beiktatása az Úr 2016. esztendejének február 3án került sor, három napig tartó dínom-dánom és ünneplés után. Az ünnepek utáni első uralkodói audienciáról pedig az alábbi képek készültek.

Móric

Minden a legnagyobb rendben, éppen nemrég estünk át az éves "rutinellenőrzésen".
Egyébként imádja, ha dögönyözik, dorombol, tv-zik (az nagyon mókás), bújik, szóval teljes a komfort úgy érezzük. De hát nagyon szeretjük és szerintem azért érzékeli ezt Ő.

Grácia

A cicus jobban nem is lehetne. Bújik, dorombol. Egész éjjel velünk aludt. Közös alomba simán jár a fekete herceggel. Eszik, iszik. Már kezdenek incselkedni, játszani egymással.

Poci

Elég izgalmas 1,5 héten vagyunk túl. Akkor pörögtek fel az események, amikor Anita írt
nekem a Facebook-csoportba, hogy szeretné frissíteni Poci adatlapját, és kérne tőlem egy leírást, illetve képeket. Ez február 8-án volt. Akkor még törtem a fejemet nagyon, hogy ezt hogyan fogom megoldani, ugyanis Poci még mindig bujkált, nagyon ritkán láttuk. Mégis
hogyan fotózzam le? Mit írjak róla? Azt, hogy fél, mint a fene, és semmi bizalma az emberek
felé? Hát így biztosan nem kell majd senkinek. Szerintem ez a macska megérezte a
dilemmámat, és úgy döntött, nyit felénk, hogy ne legyek ilyen bizonytalan. Ezután ugye
sorban küldtem Facebookra nektek, napról-napra az eseményeket. Kezdődött azzal, hogy le tudtam fotózni. Aztán, hogy meg is tudtam simogatni, magától odajött. Készült videó, tegnap este pedig már ott volt mellettem vacsora készítés közben, a kezemből evett. Mindezt 9 nap alatt!! Na ezek után jött az újabb dilemma. Ha ezt a macskát visszaviszem a NOÉ-ra, akkor megint csalódni fog. Megint megváltozik a környezet, megint idegen emberek közé kerül, megint be kell illeszkednie, megint oda a bizalom. 10 éves elmúlt. Ezt nem engedhetem. Szóval úgy döntöttem, hogy véglegesíteném az örökbefogadását. Ha ő úgy döntött, hogy
elfogad 4 hónap után, közel enged magához, akkor nem ronthatom el a renomémat. Persze
csak ha beleegyeztek, és áldásotokat adjátok.

Mamika/Nurmi

Képzeljétek, mára igazi házőrző macsek leszek! A gazdik egyedül hagynak itthon pár órára azt mondják, dolguk van a Nyugati téren, hogy elérjék azt, hogy minden bársonytalpúnak ilyen nyugodt mindennapjai legyenek mint nekem. Sálat én is kaptam egy fotó erejéig én itthonról drukkolok remélem ma történelmet írnak a gazdik.

Pepi

Csak tudatni szerettem volna veletek, hogy az a kis bolhás, nagyfejű cica, akit még 2010-ben hoztam el Tőletek, nyáron majdnem meghalt. Hála a kitartó és leleményes orvosunknak, sikerült megmenekülnie, de volt idő, amikor senki nem bízott ebben. Három és fél kilóra fogyott vissza ez a nagytestű kandúr, akinél ez kb. a csont és bőr kategória. Nagy nehezen rájöttünk, hogy autoimmun beteg, de ehhez rengeteg vizsgálat kellett. Minden nap vittük vénás, egész napos infúzióra, míg az erei fel nem adták, el nem vékonyodtak. Nagy fejtörést jelentett hogyan tovább. Táplálni kell, nem eszik magától. Maradt a bőr alá menő infúzió és a manuális, fecskendős etetés... Egy olyan cicáról beszélünk, aki világ életében konyhamalac
volt. Most tömni kellett bele az ételt és örültél, ha nem köpött szembe vele. Pedig a macskák nem tudnak köpni állítólag... Hát dehogynem! Mint a kobra! :) Most ez a nagy cica 5,5 kg. Egészséges és szebb, mint valaha. A szőre visszanőtt (a sok vizsgálathoz megkopasztották mindenütt). A kedve remek! Rohangál, kergeti a "tesóját" Az egész családom összeomlott, amikor közöltem velük nyáron, hogy lehet, el kell altatni. Annyira szörnyű volt helyzet. Mindenki imádja, tényleg egy kunyigép. Hálás vagyok az orvosnak, ő meg nekünk, hogy vittük mindennap. Hónapokon keresztül. Furcsa is most, hogy nincs időpontunk... :) Eszméletlen mit meg nem tettel érte a rendelőben! Mert látták, hogy kell nekünk. Holnap megyünk vértesztre. Reméljük az utolsóra. Drukkoljatok! :)

Milla

Cirip

Egy hónapja immár, hogy Cirip kecskeméti lakossá vált, vidéki neve pedig Cimbi lett. Az első pár napunk nem mondnám, hogy könnyű volt. Megérkezéskor becélozta az ágyam alatt
lévő dobozt és egész nap abban gubbasztva tüntetett. Csak estére merészkedett elő, majd
tett egy birtoklátogatást körben a lakásban. Bizalmatlan és óvatos volt, de oda-oda jött
hozzám. Gondoltam, a nehezén akkor túl is vagyunk. Hát elhamarkodott kijelentés volt.
Ahogy leoltottam a lámpát és épp elaludtam, megjelent az ágyon és a fejét az arcomhoz
dörgölte. Ha hátat fordítottam nyomkodni kezdett a mancsával, valamint fodrászatba is
kezdett, amikor pedig a fejemre húztam a takarót, közlekedett rajtam, ezt kiegészítve
mancsnyomkodással. Egész éjszaka bagolykodott. Nem tudom melyikünk volt kimerültebb reggelre. Másnap korán reggel mentem dolgozni, de amikor hazaértem, már bátrabban jött oda hozzám, este pedig játszott is kicsit. Harmadik nap ismét nyertem egy ágy alatti dekkolást, egyik barátnőm jött át délután, hogy megnézze. Elmeséltem neki hogy néz ki Cimbi és megmutattam fényképen... csak este került elő. Azóta megszokta az új helyét. Éjszaka már nem jön, csak ritkán, reggel az ébrsztőóra előtt kicsivel jelenik meg, segít
elindítani a napot, aztán amikor hazajövök, jön elém. Nagyon bújós-dorombolós cica lett,
sokat játszik, szinte bármivel, ami gurul, csörög, zizeg vagy csak úgy hívják ,rongyszőnyeg, és mindenre kíváncsi. Az almot szépen használja az első naptól kezdve, kárt sem tett semmiben és nem pakol szét. Bundahullatás viszont van, ezért minden nap átfésülöm, ezt a programot nagyon csípi. Magasabbra ugrani még nem láttam, viszont a szék magasságáig gond nélkül felpattan, úgyhogy mandínerből fel tud jutni az íróasztalra, ahonnan imád szemlélődni. Az ágy alatti dekkolást porszívózással még mindig ki lehet váltani, de a látogatóktól már nem tart, sőt egész lazán kezeli őket. Mi pedig csak összekacsintunk.

Luluka/Bársony

Azért persze az ideiglenes befogadóknál tengődő védenceink is kalamajkát kalamajkára halmoznak, mint lelkes unaloműzők a szürke téli napokra. Róluk is érkeznek a hírek rendületlenül:

Manka

Manka egészséges, nyugodt és gyönyörű cicalány. Egy átlagos napja a következő képen
néz ki: evés, alvás, játszás, alvás, láblógatás, éves azután pihenés az ideiglenes gazdin, almozás és újra alvás.

Xavér

Próbálom férfiasan viselni, hogy Xavér cicánál „leszorultam” az első helyről... Amikor délután hazaérkezem, rögtön kiengedem a folyosóra, pontosabban a lábtörlőre, hogy ott üldögélhessen. Ezt nagyon szereti. Lefekszik a lábtörlőre, és el kezdi várni Ágit, aki a bal oldali, bejárati rács mögött lévő egyik lakásban élő idős néni lánya. Ági, ha nem dolgozik, naponta többször jön át, hogy gondoskodjon anyukájáról. Amikor kiszáll a liftből, és elfordítja a kulcsot a zárban, Xavér cica felpattan a helyéről és elsétál a másik lakásig, eközben átmegy a rácson. Ági imádja Xavér t, mert a régi macskájára emlékezteti, Xavér pedig imádja Ágit, valószínűleg azért (is) mert nő (i hangja van). Ági beengedi a lakásba, ott lébecol, felfedez, és simizést kér hangos nyávogással. Ilyenkor én le vagyok ejtve, nem látom percekig. Néha pisilni vagy enni persze hazajár... Egy ilyen „kirándulás” általában bő 10 percig tart. Ági, mielőtt elmegy, hazakíséri a cicát, aki ezután nyávogni kezd, hogy jaj, miért ment el az Ági... Ezután próbálom megvigasztalni, általában nem nagy sikerrel. Egyfelől örülök, hogy más is szereti az emeleten, de kissé féltékeny is vagyok. Néha bonyolult az élet egy macskával!

Cila

Ma hajnalban arra ébredtem, h egy böjti boszorka került a szobába: morog, hörög, fúj, rohan, mindezt nagyon sok dB-lel. Mint egy fúria. Fülem, farkam (na, jó, azt nem, csak kezem, lábam) behúztam a takaró alá, nehogy nagy rohangászásában az érkezéskor belém mélyessze körmeit. A kutya is panaszra érkezett. Felkeltem. A konyhában már egy kedves úriasszony fogadott, aki csengő hangú nyávogással tájékoztatott éhségéről. Reggeli után még morgott nekem egy kicsit, nyilván az ellátás színvonalán javítana, ha lehetne.
Védőügyvédje (a párom) szerint, szegény még nem volt teljesen ébren. Most itt pihikézik
mellettem. Bolond öregasszony.

Mayla

Durván megvesztegettem az állatot némi szárított hallal és nyakvakarással egy pár
jobbacska fotóért, de szerintem lett közte egy két nagyon cic-mircis 😊 Ilyen cuki bújós cica lett a kád alól.

Lili

Áttörés Lilivel: egy órán keresztül simogattam az ágyon, napközben! Szerintem a pulyka hús falatok némileg segítettek neki közelebb kerülni hozzám. Most is itt dorombol. Egyébként kunyerálós, bármikor eszem, azonnal megjelenik.

Fekete-fehér party. Lili egyre közeledik, egyáltalán nem bújik el, van amikor követ, de simogatni nagyon limitált helyzetben lehet. Két hónap alatt óriási fejlődésen ment keresztül, Lutrival is nagyon jól kijönnek.

Oscar

Három hete költözött be hozzánk. Nagyon sokat változott, már nem akarja leharapni a fél
kezemet és nem rohan az ágy alá, ha meglátja a nyuszit. Nagyon igényli a szeretetet, mindig ott van, ahol a társaság. Simogatni csak addig lehet, amíg Ő szeretné, ha elég neki, akkor a mancsával eltolja a kezünket. Az emberektől nem fél, pár perc alatt feloldódik. A napjai elég stressz mentesen telnek, eszik, bármit bármennyi mennyiségben vagy kergeti a labdáit és végül kipihenni ezek fáradalmait. Egy igazi kis angyal, nem ugrik fel sehova (kivétel az ágy), nem rongál semmit és nem lop el ételt. Egy nagy testbe bújt kiscica.

Debby

Gondoltam, itt az idő újra helyzetjelentést küldenünk Debbyről, aki azóta nálunk Bejglivé
keresztelődött. Nagyon sokat gubbaszt mostanában is a szekrény alatt, ha úgy tartja kedve, de amúgy nagyon hízelgő, doromboló pajtássá vált. A dokinál a füle miatt sajnos még kétszer meg kellett fordulnunk, mert csak makacskodott ez az atka dolog, de szerencsére
legutóbb két hete teljesen egészségesnek nyilvánították. Azóta kiegyensúlyozottabb is,
érezhetően zavarta szegényt a füle állapota.

Tupír

Ééééééééés megtörtént! Megérintettem! Mit megérintettem, megsimogattam!!!!!!! Először
persze némi fújás volt a jutalmam, de se köröm kint, se borzolás, se farok csóválás, csak némi jelzés. Aztán beletörődött. Jött a többi cica, megmutattam neki, hogy ők is túlélik ám, neki sem lesz tőle baja, ha netán élvezi is a dolgot. Dorombolást persze nem kaptam, de azóta is ott fekszik, oda tudok menni, s újra meg tudom simogatni. Hátulról kezdtük, de már a gyönyörű fejecskéjét is meg tudom simizni! Eszméletlen pihe puha bundija van, selymes kis vadmacskám, aki már nem is annyira vad.

Castro

1 hónap és 1 nap. Ennyi idő telt el azóta, hogy Castro-t elhoztam a Noétól. Nem volt könnyű az indulás, és még nagyon messze vagyunk a végétől. Sok mindenen vagyunk túl.
Szidásokon, hízelgéseken, hisztiken, duzzogásokon és beszélgetéseken, és megint
szidásokon, fenyegetőzéseken, dorombolásokon és kurrogásokon, pisiken és kakikon. Nem
volt könnyű időszak. Sok kérdés merült fel, amik úgy kezdődtek, hogy “Miért” meg “Hogyan”. De volt olyan is, hogy “Most mi a francot csináljak veled?” Kevésre kaptam választ és még több megválaszolatlan van. Tudom, hogy lesz olyan, amit nekem kell majd megfejtenem, és tudom, hogy lesz, amire nem fogok választ kapni. De mind a ketten igyekszünk. Én is, és Castro is. Főleg Castro, hiszen neki a legnehezebb. Bár igaz, némi hektikusságot vitt a design-ba, de kétség kívül igyekszik. Jelentem Castro 2,5 napja rendeltetésszerűen használja az almot. Néha ugyan kicsöpög, meg kifötör belőle mindent, de használja. Ha át teszem a másik szobába, keresi a helyén. Minden művelet után meg van dicsérve, hogy okos és ügyes (mert az is).Csak azt remélem, hogy nem kiabálom el az egészet.

Dudu

Egy szeretett bomba, egy macska testbe zárt cukiság. Sosem elég neki a simogatás. Ha
felemeljük, a kis mancsaival átkarolja a nyakunkat és bújik, dagaszt és dorombol. Egy biztos, Duduka mellett nem lehet szeretet hiányban szenvedni. Játszani bármivel képes, most éppen egy cérna gurigát kerget. Félelmet nem igazán láttam eddig rajta, még a porszívótól sem ijedt meg. Minden embert és gyereket imád.

Nálunk már februárban megérkezett az elő-húsvét, meg volt Valentin nap, meg úgy látszik mindenféle egyéb apropó, mert olyan remek adományokat kaptunk. Cicáink nevében hálásan köszönjük a segítséget!

Felsorolni sem lehet, hogy mi minden miatt várjuk a tavaszt. De a legeslegfontosabb, hogy hamarosan indul a rendezvény és Macskávézó időszak a Noén! Tehát, ha egész télen nem tudtatok egy igazán jó kávét inni, ne csüggedjetek, hamarosan találkozunk!

Aki úgy érzi, hogy szívesen csatlakozna hozzánk, megteheti a noecicaidegi@gmail.com vagy a noecicaonkentes@gmail.com címen történő jelentkezéssel! Akár ideiglenesen fogadnál be Noés védencet, akár kint az otthonban segítenél cicáinkat ellátni, mindenféleképpen keress meg minket!

Adományokat is örömmel fogadunk, hiszen nagyon sok gazdira váró bársonytalpról kell gondoskodnunk. Azt pedig reméljük tudjátok, hogy Nélkületek ez nem sikerülhetne!

Tárgyi adományok leadhatók az otthonban, de ha ez távol esne Tőled, akkor e-mailben (macskamentes@noellatotthon.hu) is tudunk egyeztetni, hogy hogyan tudnád hozzánk eljuttatni azt.

Bankszámla számunkra történő utalás során akár egy konkrét cicát is támogathatsz OTP 11710002- 20085016 (a cica nevét írd az utalás közleményébe), sőt, még virtuálisan is örökbefogadhatod.

Segítségeteket pedig nem győzzük megköszönni!

Lehet szép ajándéktárgyakra licitálni állatotthonunk jótékonysági árverés oldalán, mellyel cicáinkat is támogathatjátok. ITT.

Ha egy nagyszerű közösségnek szeretnél a tagja lenni és még nem tetted volna, csatlakozz hozzánk barátaiddal, munkatársaiddal, ismerőseiddel, rokonaiddal a facebookon, ahol naprakész információval várjuk az állatbarátokat.

Facebook Noé Állatotthon

Rendszeres támogatni szándékozók figyelmébe ajánljuk a T-Klubot, részletek itt:

Noé Támogató Klub

Aki a keverekkutya.hu webshopjában vásárol Noés ajándék tárgyakat, állatotthonunkat támogatja.

Keverekkutya.hu