Macskamentés logo
English English Deutsch Deutsch

Gazdira váró cicákGazdira váró cicák Gazdira váró perzsa cicákGazdira váró perzsa cicák Gazdira váró maine coon cicákGazdira váró main coon cicák Közvetített cicákKözvetített cicák Elveszett/talált cicákElveszett/talált cicák Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a macskatartásrólTudnivalók a macskatartásról A hét cicájaA hét cicája MacsNaplóMacsNapló MacskanyelvMacskanyelv Történetek állatainkrólTörténetek állatainkról Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól FotóalbumFotóalbum LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Noé Támogatói KlubNoé Támogatói Klub
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

Élet egy vak cicával
2015.05.27.
Belfi vak. Mikor hozzám került ideiglenesbe, azt gondoltam, hosszú távra tervezhetek vele, mert sajnos az emberek többsége megriad attól, hogy egy vak állatot fogadjon örökbe. Nem akarják elhinni, hogy az állatok nem a szemükkel látnak, s mennyire igaz az idézet, miszerint „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”

Belfi szerencsés, mert hamar jött egy Angyal, aki meglátta benne a vakság mögött rejlő kincset. Gazdihoz költözött.



Ma jött egy levél, melyben a gazdi tollából tudhatjátok meg, hogy milyen az élet egy vak cicával:

Nyafi, aki örökbeadásakor a Belfi (mint Belfegor) nevet birtokolta, semmilyen ördögi tulajdonsággal nem rendelkezik. Másfél hónapja lakik nálam, előtte már 5 cicám volt különböző csoportosításban és időintervallumokban. Ő egy gyönyörű, hosszúlábú és testű, magas, kifejezetten szép arcú, 7 éves fekete ivartalanított kandúr, aki annyiban különbözik bármely átlagos cicától, hogy elvesztette a látását. Ez miként, hogyan történt, arról nincs információm, csak az biztos, hogy a bal szemére teljesen vak – ennek pupillája kicsit opálos is -, míg jobb szemével fényt érzékel, de a körvonalakat már nem ismeri fel.

De hogyan jut el odáig valaki, hogy látássérült cicát vesz magához?Nekem az internet keltette fel az érdeklődésemet. Már évek óta macskátlanul éltem, és ennek
ellenére nagy macska-fan maradtam. Így történhetett meg, hogy a Facebookon véletlenül egy amerikai vak és macska AIDS-es vagy leukémiás macskák tartására specializálódott menhely oldalára tévedtem. Ők rendszeresen, nagyon gyakran közölnek magukról, lakóikról és támogatóikról híreket
és képeket. Nyelvgyakorlásként elkezdtem magamnak fordítgatni a különböző cicák éltének történeteit, mely kis „story”-kat sok-sok képpel, klippel megfűszereztek a beteg és elesett kisállatok alapítványhoz érkezésétől a jelenig. Felfigyeltem rá, hogy az alapítványnál nemcsak a macsekok
kiegyensúlyozottak és boldogok, hanem a külsős, bejáró aktivisták is, akik dédelgetik, simogatják őket. Főleg ez keltette fel az érdeklődésemet, mert előtte még azt sem tudtam, hogy ilyen probléma
létezik. Mert az effajta sérüléssel élő cicák csak lakásban tarthatóak, a kinti világ túl veszélyes lenne számukra.



Úgyhogy egyik napról a másikra döntöttem, kell egy rászoruló cica nekem, és a NOÉ Állatmenhely honlapján rábukkantam Nyafikára. Felvettem a kapcsolatot velük, és a cica egy héten belül már jött velem haza Nandától, befogadó gazdájától.Az eltelt másfél hónap alatt csak kapkodom a fejemet, hogy ez is megtörténhetett? Fel voltam rá készülve, hogy a cica beszoktatása alatt lesznek károk a lakásban, és teljesen felfordul az életünk. De arra, ami történt abszolút nem számítottam! Nyafi azért kapta ezt a nevet, mert dumál. Sokat-sokat dumál. Azonkívül ez a név még viszonylag hasonlít eredeti nevére hangzásában, így könnyebben megszokja. Eddig is már több, mint 10-féle hangot ad ki, és folyamatosan bővíti a palettát. Kívülálló
talán észre sem venné, hogy fogyatékkal él a cica, mert minden más tulajdonságát olyan sikeresen felturbózta, hogy ebben a környezetben teljesen biztonságosan tud létezni. Hihetetlenül okos. Mikor megérkezett hallgatott a nevére, és ismerte a „nem, nem szabad” és a „gyere ide” vezényszavakat.



Azóta már meg kell gondolni, hogy mit mond az ember előtte, mert napról napra új szavakat tanul meg szövegkörnyezetből, és ha hallja őket, azonnal reagál. Pl. nem tanácsos előtte cél nélkül kiejteni a „cica”, „macska” vagy „vacsi” szavakat, mert még álmából is felkel rá.

Hihetetlen ügyességét mutatja a kifele nyíló ajtók kilincsének kinyitásának elsajátítása is. Ő nagy, sudár termetű macsek, aki sosem – vagy csak nagyon elvétve – kockáztat. Ismeretlen területen két lábra áll, és mellső mancsaival kitapogatja a felderítendő területet. Ha az ujjaival elér valamilyen
vízszintes felületet, oda már fel is tud ugrani, de mint mondtam, nem kockáztat. (Mindössze az asztalterítőt kell emiatt nélkülöznöm biztonsági okokból, mert ha belekapaszkodik, a súlyát nem bírja
megtartani.) Ezt csak elsőre teszi, utána már bejáratottan közlekedik ezeken a helyeken is.

Valószínűleg az egyik ilyen tapogatózásánál fedezte fel az ajtónyitás művészetét is. Szeret játszani, vannak különböző zizegő, zörgő játékai, ám ő mégis az alufólia gombócot vagy papírzsebkendőt szereti. Pl. a macskafűvel töltött, csörgőfarkú egeret egyenesen kerüli. Nagyon gyorsak a reflexei,
hatalmas pofonokat osztogat játékainak, de ha már nem hallja őket idővel elveszti érdeklődését.

Tervemben áll elemes, kikapcsolható zörgő játékot szerezni neki, amit bárhonnan meghall.Szerencsére érkezése óta teljesen alomtiszta, és saját magát is szépen letakarítja. Ha egyedül marad, általában szunyókál, maximum WC-re megy. Gyorsan közlekedik a lakásban, szinte mindig a fal
mellett kb. bajusztávolságnyira a tereptárgyaktól. Az elektromos kábeleket nem bántja, ha a közelükbe ér érzékeli őket, és rutinosan elhajol. Ő is, mint bármely más macska szeret a napon szundikálni. Hihetetlenül bújós, nagyon szeret nyakban lenni. Ez eleinte egy kis szervezést igényelt, mert hatalmas karmai vannak, amikkel kapaszkodik. Kapcsolatunk milyenségére utal, hogy már pufajka nélkül, sőt ujjatlan pólóban is felvehetem, mert már nem vájja belém a karmait, hanem
megelégszik azzal, hogy az egyik karjával folyamatosan átöleli a vállamat a biztonság kedvéért.



Naponta általában kétszer is énekelek, amiért rajong (szerintem ő egyedül). Hozzám bújik ilyenkor és bekapcsolódva dudorászik. Oly nagy a bizalom közöttünk, hogy esténként többször bealszik a karomban.Egy alkalommal érte megrázkódtatás amióta együtt vagyunk, amikor néhány napja elvittem a szomszéd utcába az állatorvoshoz megmutatni. Sikítva sírt, teljesen kiborult a szállítóboxában. A
dokinál nem volt gond, még dicséretet is kapott a magaviseletéért. (Csak a kosztolásán változtatunk, mert kicsit megnőtt a cica derékbősége. A mennyiséget minőségre cseréljük.) Hazafele ugyan még panaszkodott Nyafika, de nem olyan intenzíven. Viszont mikor megérkeztünk változott a viselkedése.
Onnantól kezdve megengedi, hogy megfogjam a talpait, bizalmasabb lett velem. Mintha most értette volna meg, hogy hazaérkezett. De 2 napig még több szeretet igényelt, mint addig. Van másfél hónapunk az oltásáig, addigra szeretném a boxához szoktatni.

Mint minden cica, ő is sokat szunyókál, elmereng. Délelőttönként játszik, pezseg, lelki életet él, délután szendereg, este egy kicsit még aktív, majd este 10-kor lefekszik és reggel fél 7-kor kéri a reggelijét. Csendes pihenője idején igyekszik hozzám legközelebb elhelyezkedni, ami nagyon jólesik
nekem. Előfordult, hogy egész éjszaka fenn voltam, és szolidaritásból ő sem vonult el alvóhelyére, hanem a mellettem levő széken szundikált az asztal alatt. Ez olyan kedves dolog. És amikor néhány napig rokonlátogatás volt minálunk, annyira élvezte, hogy távozásuk után két napig hívogatta őket!

Ilyen az élet Nyafikával. Még nagyon az elején vagyunk, minden nap újdonságokat hoz. De ahhoz, hogy ilyen harmonikus viszony alakuljon ki közöttünk, rá kell szánni az időt a kapcsolat építésére. Rengeteget foglalkozom a cicával, és ő partner ebben. Nálunk nincs egy hangos szó, kiabálás, se testi fenyítés. Következetesen, sok szeretettel alakítom mindennapjainkat, és úgy tűnik ez jó befektetés, mert a cicámtól én is sok gyengédséget, kedvességet kapok.



Ezúton is köszönjük Mónikának, hogy Őt választotta!


Megosztom a Facebookon