Kedves Jóindulatú Emberek,

állítólag ezt a dolgot nem így szokás csinálni (mármint a gazdikeresést), de én most igenis rendhagyó leszek, mert nagyon kell a segítség. Mámor vagyok (fekete cica fehér foltokkal a kép bal oldalán- igen az a gyönyörű) és nem, NEM engem kell örökbefogadni, mert nekem van egy szerető és békés családom.

Illetve csak volt. Amíg vissza nem került ide ez a hosszúlábú, idétlen, vörös foltos valami itt mellettem. Állítólag macska... Hát nekem mindegy, akkor legyen macska. Csak vigye már el valaki, mert mióta itt van vége a nyugalomnak. Mármint az én nyugalmamnak, mert anyuék szerint az ő korában ez az izgágaság teljesen természetes. Lakott már itt korábban a tesójával, Naranccsal, akkor még ilyen pici és cuki volt, és nem mászott fel utánam a cicabútor tetejére.

Akkor úgy voltam vele, hogy jól van, legyen nekik karácsony elviselem őket. Persze gyorsan jelentkeztek is értük, mert az ilyen kis vöröses szőrpamacsok nagyon népszerűek. Erre mit ad Isten, éppen mire kipihentem volna a pótmamáskodás fáradalmait, ezt a szerencsétlent visszahozták. És hát mit szépítsük a dolgot, közben cuki szőrpamacsból nyurga kamasz lett.

Na jó, nem akarom túldramatizálni a helyzetet, egész helyes gyerek amúgy, meg igyekszik is ám. Rendesen eszik, almozik, bújik, kedveskedik. Csak hát a napirendünket nehéz összeegyeztetni. Én négy órából hármat azért minimum szeretek lustálkodással tölteni, Ő meg fél óra szunyókálás után már a fejemen ugrál, hogy játszani akar. Ki bírja ezt szuflával? Már meg is jelentek az első ráncok a homlokomon.

Szóval, én tudom, hogy húsvétkor a nyuszi meg a báránya menő, de tessék csak megnézni, milyen helyes a kis vörös foltjaival…

Ugye? Naaaaaaaaaa tessék már menni, és írni e-mailt, a macskamentes@noeallatotthon.hu címre!

Köszönöm előre is, és mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok:

Mámor cica