Elhatároztam hogy a télen egyáltalán nem fogok ideiglenesezni. Június óta egészen pontosan tizenhat bársonytalpú kicsi tank robogott át az életemen, népes, de békés kutya-macska falkám nem kis döbbenetére. Kezdetben megrökönyödve szemlélték, ahogy újabb és újabb mijákoló szőrpamacsok, kisebb nagyobb hordákba verődve cincálják a farkukat, püfffögnek, rohangálnak, átveszik az uralmat a macskabútorok felett és kisajátítják kedvenc fekhelyeiket. Később szépen fokozatosan elkezdtek kiköltözni a garázsba. Ezért miután néhány hete az utolsó szurtos kis szörnyecském is gazdisodott, úgy döntöttem adok magamnak, és a brigádnak egy kis téli pihenőt.



Természetesen a terv azonnal dugába dőlt, amikor a várólistáról bekerülő cicák között megláttam ezt a buci fejű, négy hónapos, fél szemű gyönyörűséget. Icipici áramszedő jellegű farkincájával ráadásul pont olyan, mint egy kis dodgem. Mindig is csodáltam a sérült cicákat – vakokat, ataxiásokat, két vagy háromlábúakat, félszeműeket- mennyire nincsenek tisztában önnön hátrányos helyzetükkel, mennyire nem kérnek a sajnálatunkból, mennyire teljes életet tudnak, és akarnak élni. Természetesen csalódnom Mandulában sem kellett.



Miután az első délutánt a hordozóban töltötte, csatlakozott társaihoz, és bár kutyát állítólag korábban nem látott, a 35 kilós kutyám fején olyan természetességgel ugrált, mintha mindig ezt csinálta volna. Bekapcsolódott a tetőtér átépítésébe is, ami nyár óta zajlik. Ideiglenes és saját macskáim áldozatos munkájának köszönhetően a könyvek leköltöztek a polcokról, és a komód fiókjai végre kellemes fekhelyekké alakultak. Szóval mindössze négy együtt töltött nap után elmondhatom, hogy Mandula kutyázik, macskázik, játszik és balhézik, ahogy az egy kölyökmacskától elvárható, sőt minden aggodalmam ellenére – bár eddig életét egy kertben élte – tökéletesen használja az almot.



Testvéreihez, Dióhoz és Mogyoróhoz hasonlóan, Mandula is gazdit keres. Aki úgy érzi szívesen otthont adna egyikünknek, kérjük jelentkezzen a macskamentes@noeallatotthon.hu e-mail címen.