A macskák sokfélék és sokszínűek. Cirmosak és vörösek, foltosak, egyszínűek és többszínűek, fehérek és feketék. Szeretjük őket. Vagy mégsem?
Szerintem, és akiket megkérdeztem róla szerintük is - bár ez nem nevezhető reprezentatív felmérésnek -, a macskák roppant megosztóak. Vagy szeretjük őket vagy nem. Nincs középút.
Én biztos, hogy imádom őket, gyönyörű, titokzatos lények, mindegyiket és minden színben. De még az elvetemült macskarajongók között is lehet kívánságlista arról, hogy a Tökéletesen Szép Macska milyen fajtájú vagy milyen színű legyen. Ha házi-, avagy játszótéri keverék macskára gondolunk, akkor mindenkinek a jól ismert cirmos cica jut az eszébe. De mi a helyzet a fekete cicákkal?
Gondoljunk csak a Macskafogóból ismert Von Schwartzra, aki saját magáról nem általotta kijelenteni, hogy balszerencsét hoz!
Persze nem mindig számított a cicák színe; számos ősi vallás szerint a macskák felemelkedett lelkek, melyek az emberek társai vagy vezetői, minden dolgok tudói, akik azért hallgatnak, hogy ne befolyásolják pártfogoltjaikat. Állítólag hatodik érzékkel rendelkeznek, képesek a lelkek, a szellemek és a gonoszság észlelésére. Egyiptomban istenként tisztelték őket, de a macskák tisztelete és szeretete a Skandináv kultúrán át a Távol-Keletig, mindenhol megjelent. Az XV.-XVI.századi Európában a boszorkányüldözések idején viszont a gonoszság megtestesülésének tartották őket, és sok macska, főleg fekete színű végezte máglyán. Napjainkban is él még néhány babona róluk a világ számos helyén. Van, ahol szerencsét jelez, de több országban is balszerencse jelképének tartják. Van olyan ország is, ahol a szerint mérik, hogy szerencsét vagy balszerencsét hoz, hogy jobbról vagy balról keresztezi-e utunkat! Az angolszász országokban pedig október végén és Halloweent megelőzően az állatvédők rendszerint nem adnak örökbe fekete cicákat, mivel esélyes, hogy egyes befogadók csupán a tréfák vagy hiedelmek miatt szeretnének fekete macskát magukénak tudni, esetleg sátánista rituálék keretén belül kívánják feláldozni őket.
Az állatbarátok Olaszország-szerte első ízben 2007. november 17-én, szombaton ünnepelték a Fekete Macska Napját. A rendezvény gondolata az Olasz Állat- és Környezetvédő Társasághoz fűződik, amely ily módon szeretné eloszlatni a fekete macskákhoz fűződő számtalan babonás hiedelmet. Az állatvédők számítása szerint Itáliában évente 60 ezer fekete bundájú macskának vész nyoma évente: az állatok többségét elrabolják, s feltehetően megölik, sátánista szertartásokon áldozzák fel őket. Még belegondolni is szörnyű!
A Noés tapasztalatok is azt mutatják, hogy a fekete jószágokat nehezebben lehet örökbe adni, hátrányosabb helyzetűek cirmos társaiknál, bár mutatkozik némi változás ezen a téren. Szerencsére! A fekete cicáknak is finom selymes, puha bundájuk van, és a természetük pedig nem különbözik semmiben a többi cicáétól, ráadásul a fekete cicák és éppen olyan jól dorombolnak, mint társaik. Sárga vagy zöld villogó szemükhöz pedig kifejezetten előnyös a fekete bunda! A hiedelmekkel pedig nem szabad törődni, legyenek végleg és végre a múlté, és a Kormik és Bagirák is találjanak mihamarabb szerető álomgazdira, mivel ők ugyanúgy megérdemlik, hogy családjuk legyen.
Andi

Állatotthonunkban jelenleg az alábbi fekete cicák várják az álomgazdit:

Dolly


Tappancs


Szaffi


Dara


Csihusz


Piedone


Poci