Erre a kérdésre sokan keresték már a választ, teljesen biztosat azonban mai napig sem tud senki, se a „miért”-re, se a „hogyan”-ra.
Előbbi azért némileg egyszerűbbnek tűnik, hiszen ezt könnyedén meg tudjuk figyelni mi is cicánkon. Nagyrészt számukra kellemes helyzetekben adják ki ezt a hangot, a gazdi ölében, vacsorára várva, akár finom falatok ropogtatása közben. Emiatt valószínűsítik a tudósok, hogy a dorombolással megelégedettségét, komfortérzetét fejezi ki cicánk. Dorombolnak azonban kifejezetten kellemetlen helyzetben is, mint például az állatorvosnál, vagy az anyamacskák ellés közben. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy a dorombolás frekvenciájának nyugtató, sőt gyógyító hatása van a csontokra, szervekre – ennek a rezgésnek a jótékony hatását a humán orvoslásban is felfedezték már, és előszeretettel alkalmazzák is – persze nem macskák, hanem megfelelő berendezések révén. A kellemetlen, sőt fájdalmas helyzetben történő dorombolás egyfajta öngyógyítás is lehet tehát, és ez is közrejátszhat abban, hogy a macskáknál nagyon ritkán fordul elő csont- vagy izomfejlődési rendellenesség, illetve az ilyen jellegű sérülések nagyon hamar begyógyulnak.
A hogyan kérdése már sokkal bonyolultabb, erre több elmélet is felállítottak már, de eddig mindegyik meg is dőlt. A legelterjedtebb elmélet az volt, hogy a hangot a gége ritmikus impulzusai hozzák létre, azonban mivel egészségügyi okokból gégemetszett macska is képes dorombolni, ez az elmélet sem állja már meg a helyét. Egy biztos: dorombolásra csak a csontos nyelvcsonttal rendelkező macskafélék képesek, mint a puma, jaguár és a gepárd, sőt meglepő módon nem csak macskafélék, hanem például a mosómedve és a nyúl is képes hasonló hangot kiadni elégedettsége jelenként. Az oroszlán viszont nem tud például dorombolni, porcos, mozgékony nyelvcsontjával csak bömbölésre képes.
A dorombolás sokszor jár együtt dagasztással is (a gazdi ölében való „taposás”, mely a karmok kiengedésével is járhat), ami kölyökkorra visszavezethető szokás, szopás közben ugyanis a kiscica dorombol és dagaszt a mama pocakján, ezzel is serkentve a tejtermelést. Egyes elméletek szerint a gazdi ölében dagasztva újra ezt a kellemes érzést éli át cicánk, mások szerint viszont a dagasztás egyfajta biztonságkeresést jelent, amire egy kiegyensúlyozott cicának nincs szüksége. Az köztudott viszont, hogy a félig lehunyt, lassan pislogó cicaszempár mindenképp megelégedettséget jelent, így ha a három jelenség együtt jár, biztosan nincs okunk aggodalomra. Egy esetleges betegség esetén azonban ne legyünk feltétlen nyugodtak, ha cicánk dorombolni kezd, hiszen ez, mint ahogy a fentiekből kiderül, fájdalmat is jelenthet. Gyógyír lehet viszont a mi fájdalmunkra is, amit cicánk szintén megérez – egy merész következtetéssel tehát levonhatjuk a konzekvenciát, hogy a macskatulajdonosok akár egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lehetnek bársonytalpú kedvencüknek köszönhetően.

Zsuzska