Tegnap éjszaka, úgy fél kettő tájban, rakétatámadás érte a házat. De legalábbis bomba robbant. Esetleg tüzes menykő csapott be. Oké, oké, a tüzetesebb vizsgálódás után kiderült, hogy csak a szappantartó esett be a zuhanytálcába… Mindenesetre az első riadalmam minimum valami rettenetes istennyilát indokolt volna…



Akinek van gyereke, kutyája, macskája, annak a reflexei kiélesednek és megtanulja az úgynevezett mama-alvást. Ez azt jelenti, hogy bármilyen furmányos vekker hangja mellett édesdeden tudok szundítani, ellenben az első tüsszentésre teljesen éber vagyok.
Ezúttal is ez történt, lévén nyilvánvalóan valami rémes katasztrófa történt. Ilyenkor a cirkuszi akrobatákat is megszégyenítő módon, egy mozdulattal oldom meg a felülés- felállás-papucsba bújás- elindulás tematikát. Némi vizsgálódás után tehát, felvettem a tényállást, öngyilkos lett a szappantartó. Nem csoda, az utóbbi időben már eléggé depressziós volt, bár a szuicid hajlamra nem figyeltem fel.
Az viszont először fordult elő, hogy az égszakadás-földindulás aktív közreműködői nem az állatállomány soraiból kerültek ki. Álmos szempárok pislogtak rám mindenhonnan szemrehányóan, hogy ne zörögjek (!), ők aludni szeretnének.



Visszabotorkáltam az ágyba, ahol is szépen összegömbölyödve megtaláltam Frodót. Közölte, hogy ne szívjam így fel magam, mars aludni, majd akkurátusan elhelyezkedett a takaró alatt és brutál dorombolásba kezdett. Mivel a térdem még mindig remegett, ez valódi elsősegélynek minősült, úgyhogy szépen lassan, a doromboló Frodóval a karomban, sikerült visszaaludni. Köszönöm Frodó, hogy megvédtél, te vagy az én hősöm! A katasztrófamentőkkel megkezdtem az egyeztetést, a tárgyalások Frodó honoráriumának megállapítása körül tartanak…



Frodó, a hős érthetetlen módon még mindig gazdikereső. A macskamentes@noeallatotthon.hu email címen várja a sok-sok elesett, szappantartó- esetleg ágyalattiszörny fóbiás megmentendő jelentkezését!

Frodót virtuálisan is támogathatod itt.

Orsi