Sziasztok, Felícia vagyok a félcica, ahogy a Noés lányok emlegetnek maguk között, de hallom ám én, hiába irtották ki az egyik hallójáratomat! Nem, nem haragszom érte, sőt, nagyon hálás vagyok, ugyanis mikor megtaláltak egy gyárudvarban, vérző füllel, s elvittek a doktor bácsihoz, akkor nagyon megkönnyebbültem, mert már fájt, nagyon fájt a fülecském.



Azt, hogy az egyik szememre nem látok, azt már megszoktam, van nekem másik szemem (még jó, hogy fülből is meg szemből is kettő van, mindig van egy tartalék, ha egy tönkremegy!), így max többet kell forgatnom a fejecskémet, hogy minden irányba jól lássak. Tehát a fülecskémet megműtötték, s valami rosszindulatú daganat, vagy miafene volt benne, amit ki is szedtek, de az a helyzet, hogy most újra sebes a fülecském. Én mondtam a lányoknak, hogy ne műtsenek meg újra, ha ez ennyire gyorsan visszanövő izé, tök felesleges, nameg ez még egy hatalmas műtét lenne, én inkább szeretnék vidáman élni, s nem tudomást venni arról az izéről a fülemben. Még azt is élvezem, mikor naponta lefröcsköli az ideigi mami valami barnás löttyel, de utána mindig kapok simit, s a simi az jó!



Nem tudom, meddig maradhatok köztetek, de jó lenne addig is egy gazdi, hogy legyen majd kit várnom ott a szivárványhídon túl. Azt mondták a lányok, hogy az nagyon jó hely, s én ott újra egészségesen, kitűnő látással és hallással élhetek, csak hát olyan jó lenne, ha ott én is várhatnék majd valakit, mint a többiek, s akkor tényleg vidáman kergethetném a lepkéket :)

Szóval, ha szeretnél a gazdim lenni, írja a következő mail címre: macskamentes@noeallatotthon.hu, s ígérem, még sokáig veled leszek, hiszen még ezen a világon is van egy csomó dolgom. Jó pár egeret meg kell pofozgatnom, imádom a pocakomat, tehát még jó párszor meg kell tömnöm, s bújócskázni is szeretek ám, meg élvezni a sok-sok simit, s bújni, bújni, bújni, ameddig még lehet...

Felícia