Macskamentés logo
English English Deutsch Deutsch

Gazdira váró cicákGazdira váró cicák Gazdira váró perzsa cicákGazdira váró perzsa cicák Gazdira váró maine coon cicákGazdira váró main coon cicák Közvetített cicákKözvetített cicák Elveszett/talált cicákElveszett/talált cicák Gazdira találtakGazdira találtak In memoriamIn memoriam

Tudnivalók a macskatartásrólTudnivalók a macskatartásról A hét cicájaA hét cicája MacsNaplóMacsNapló MacskanyelvMacskanyelv Történetek állatainkrólTörténetek állatainkról Hírek a gazdiktólHírek a gazdiktól FotóalbumFotóalbum LinkekLinkek

Információ önkénteseknekInformáció önkénteseknek

Mit jelent a virtuális örökbefogadás?Mit jelent a virtuális örökbefogadás?

Számlaszám és adószám

Mit adományozzak?Mit adományozzak?

Noé Támogatói KlubNoé Támogatói Klub
FőoldalFőoldal RólunkRólunk ElérhetőségeinkElérhetőségeink Hogyan segíthet?Hogyan segíthet? Örökbefogadási és leadási tudnivalókÖrökbefogadási és leadási tudnivalók TámogatóinkTámogatóink

A HÓNAP ÖNKÉNTESE - SZEPTEMBER
2012.08.27.
Szeretnénk, ha ti is megismernétek azokat a kivételes embereket, akik nap mint nap velünk együtt küzdenek az állatokért, akár mint ideiglenes befogadók, támogatók vagy segítők, hisz sokféle módon lehet nekünk segíteni. 2012 szeptemberének cicás önkéntese Rávai Zsuzsanna, aki elsősorban adminisztratív tevékenységével segíti munkánkat.

- Mióta és miért szereted az állatokat?

Amióta az eszemet tudom, imádom az állatokat. Szerencsére az egész családom állatbolond, nagymamámnál mindig volt, kutya, cica, így első legjobb barátom, legféltőbb társam az ő németjuhásza volt. Következő szőrös barátom szintén az ő Kormi cicája volt. Nekünk sajnos nem lehetett szőrös állatunk anyukám allergiája miatt, de két ékszerteknősöm mai napig is a család tagja. Lovagolok is gyerekkorom óta, így azt is megtanultam, mit jelent felelősséget vállalni egy állatért, és rengeteget tanultam és kaptam a lovaktól is. Ma egy 25 éves idős kancáról gondoskodom egyik legjobb barátnőmmel együtt, akiket 10 éve ismerek. Mikor saját otthonom lett, akkor már egyértelmű volt, hogy nem élet az élet tovább a lakásban sem bundás társ nélkül!

- Miért és mikor csatlakoztál a Noé macskamentés csapatához?

2010 januárjában jött el a pillanat, mikor megvalósíthattam végre gyerekkori vágyamat, egy saját cica örökbefogadását. Mindig is fontos volt számomra az állatvédelem, így mindenképp menhelyről szerettem volna hazavinni, nem is akárhonnan, így nem volt kérdés, hogy a jó ügy érdekében akár a város legtúlsó feléből származzon az én kis családtagom: ő lett Pletyka, a háromlábú háromszínű gyönyörűség, aki az én kis lakásomban is boldog lehet. Ezután kezdtem nyomon követni a cicák sorsát a Noén, tagja lettem a T-Klubnak, és ezzel egy szuper csapatnak, akik közt sok cicás is volt. Egyre többet beszélgettünk, találkoztunk, és igyekeztem segíteni, amiben tudtam.

- Mivel segíted a macskamentés munkáját?

Az első cicás napon, 2011-ben aktívan segítettem, majd főleg cikkírásban lektorálásban tudtam kivenni a részem a munkából. Nyár elején ideiglenes befogadással is megpróbálkoztam: Cinka, az utolsó vörösiszapos cica pesztrálását vettem át addigi ideiglenesétől, hogy ne kelljen a menhelyre visszamennie egy lakásból. Azonban Cinka még mielőtt megérkezett volna, egy lovas barátnőm személyében gazdira is talált, így csak pár nap tranzitot töltött nálam: az öreg macskahölgy azóta is boldogan éli napjait egy lovastanyán. A pár nap alatt kiderült, hogy ez nagy szerencse volt, Pletyka ugyanis egyáltalán nem örült a betolakodónak – ezért úgy döntöttem, amíg nem tudok több időt itthon, velük tölteni, nem stresszelem őt másik cicával. Így maradt a cikkírás, lektorálás, a MacsNaplókat kéthetente együtt szerkesztjük Vikivel. Körülbelül egy éve pedig Viki megbízott az ideiglenes befogadókkal való kapcsolattartással: én válaszolok a jelentkezők leveleire, közvetítem ki nekik az ideiglenes cicákat, és tartjuk a kapcsolatot, míg gazdihoz nem kerülnek, aztán mehet a következő védenc.

Nagyon örülök, hogy bár se ideiglenes cicát fogadni, se az állatotthonba rendszeresen kijárni nem tudok, mégis hasznos és aktív tagja lehetek a csapatnak. A rendezvényeken azért mindig ott vagyok, és a kitelepüléseken is igyekszem részt venni és népszerűsíteni csapatunkat. Ebben az évben a II. Cicás Napon egy nagy álmom is megvalósult: megrendeztük a Testi Hibás Állatok Szépségversenyét, ami által nagyon sok szívhez szóló történetet és fogyatékossága ellenére gyönyörű állatot ismerhettünk meg.

- Mesélnél nekünk egy kicsit a cicádról?

Pletyka a tökéletes cica. Ha valakinek azt mondom, háromlábú cicám van, egyből jön a válasz: „szegény”. De Pletyka egyáltalán nem szegény, és ezt bizony én is személyesen tőle tudtam meg! Pont úgy rohangál, játszik, kergeti a labdát és ugrándozik, mint bármelyik cica. Aki először látja, jó darabig fel sem tűnik neki, hogy valami hiányzik róla: pont azért, mert neki tényleg nem is hiányzik. Pletyka egyébként hű a nevéhez: sokat dumál, jókat lehet beszélgetni vele. Nagyon játékos, és igazi macska: csak akkor telepszik az ember ölébe, mikor olyan kedve van. Mindazonáltal nagyon kedves cica is, idegenekkel is, ha érzi hogy megbízhat bennük. Sajnos más cicáktól teljesen kiborul, de a szomszéd kutyussal egész jól kijönnek. Nekem ő a tökéletes, egyszerűen így imádom, ahogy van. Persze a család kedvence is, szüleim alig várják, hogy időnként elutazzak és végre ők vigyázhassanak rá.

- Miért szereted a Noé Macskamentés Csapatát?

Ez a csapat, ahogy Pletyka is, egyszerűen tökéletes. Sok nagyon különböző emberből áll, akiket a közös cél mégis olyan csapattá kovácsol, amilyennel ritkán lehet találkozni. Egyre több cicát tudunk megmenteni és gazdihoz juttatni. Itt mindenkinek van helye, akinek ez a célja, teljesen mindegy, hogy mivel tud ehhez hozzájárulni. Van, aki hirdet, van, aki ideiglenes befogadó, van, aki kijár a menhelyre, van, aki koordinál, van, aki fordít, és olyan is van, aki „csak” a csapatépítésből veszi ki a részét, de abból nagyon – és mindenki pont ugyanannyira fontos. Mindenkire pont ugyanakkora szükség van, hogy egyre jobbak lehessünk és elérhessük céljainkat. Na és kíváncsi lennék, hol tud még körülbelül 30 nő és csak néhány férfi ilyen súrlódásmentesen, sőt szuper hangulatban együtt dolgozni. :))











Megosztom a Facebookon