Sziasztok, Kebab vagyok.

Pár héttel ezelőttig az utcai cicák kemény életét éltem. Senki nem volt, aki vigyázott volna rám, így magamra kellett.
Mivel ivaros cica voltam, az utcán mi más, évekig szültem a cicababákat. Nagyon szeretem a cicagyerekeket, ezzel nincs is baj, de mikor a cicamama vigyáz a gyerekeire, bizony bajba is kerülhet. Velem is ez történt, ugyanis egy alkalommal egy kutya átharapta a pocakomat, ami majdnem a végemet jelentette. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, mert egyre nehezebb elszaladni, dehát mit tehettem. Szerencsére észrevették, hogy bajban vagyok és azonnal orvoshoz szaladtak velem, ahol meg is operáltak. Szerencsémre, mert az orvos szerint a műtét nélkül nekem bizony fájdalmas és korai halálom lett volna. De nem így történt.



Meggyógyítottak és most ideiglenes befogadóimnál várom, hogy rám találjon az, aki életem végéig gondoskodik rólam. Amit adhatok: puha bundám simogatása, dorombolás, nagy közös, nyugodt pihenések. Nem vagyok már olyan szeleburdi, mint egy kölyök. Amit kérek cserébe: szeretet, gondoskodás, étel és víz. Nem válogatok és garantáltan szobatiszta vagyok. Ha elnyered bizalmamat, a világ legboldogabb embere leszel velem. Prrr..