Rajtam a sor, hogy bemutatkozzam: a nevem Bugatti.

A nevem ismerős lehet, hiszen összesen 6 csemete viseli büszkén, aki az én tejemen nőtt fel. Egy simabőrű gyermekmegőrző udvarán tanyáztam 4 cseperedő kicsinyemmel, mígnem állatbarátok úgy döntöttek, nekem és a piciknek sokkal biztonságosabb lesz egy tágas lakás kényelmes kis szobájában. Nagyon hálásan fogadtam a kezdeményezést.
Teltek a napok, és befogadóim 2 idegen kiscicát bíztak a gondjaimra. Nem ellenkeztem, egy igazi anya nem is tudna. Elfogadtuk a helyzetet, és én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy felelősséggel neveljem őket is sajátjaim mellett. Meg is lett az eredménye, 6 cicám közül 5 máris óvó kezek közé került, úgy mondták: gazdis lett.
Egyedül a rólam elnevezett KisBugatti várja még, hogy valakinek megtetsszen.
És én. Én ugyanis egyedül maradtam. :( Kiscicám nem lehet többet, de talán nem is baj, így is épp elég tennivalót okoztam a simabőrűeknek.
Kissé megijedtem, mikor a kényelmes nappaliból - amihez egészen hozzászoktam - elköltöztettek. A csemeték elengedése is megviselt, a bundám csomókban hullik, és kicsit félek, most hogyan tovább. Jelenleg egy ketrecben lábadozom. A gondozók mindent megtesznek, hogy ismét magamra találjak, amiért nagyon hálás vagyok, néhányuknak máris úgy dorombolok, mint egy igazi hathengeres Bugatti.
Ennyi tüneményes kiscica között nagyon esélytelennek érzem magam, pedig nem vagyok túl öreg, a kasznim is rendbehozható, és tulajdonképpen nem is gondolom, hogy valami elviselhetetlen perszóna lennék. Azt mondják csodaszép vagyok. És kedves is. Csak picit még félek, mit tartogat számomra a jövő. Épp ezért légy türelmes hozzám, és kérlek látogass meg, hogy bebizonyíthassam neked, érdemes vagyok a bizalmadra!
Hidd el, nagyon igyekszem, hogy ne okozzak csalódást.

A középső sor jobbszélső ketrecében várom, hogy találkozhassunk!

Üdvözletem
Bugatti