Töpörtyű vagyok. Fogalmam sincs, mi az a töpörtyű, de valami kicsi és aranyos lehet, mert erről neveztek el.
Persze az is lehet, hogy a töpörtyű kicsi és csúnya. Amikor megtaláltak a buszmegállóban, az egyik szememről azt se tudták biztosan, hogy megvan-e, és tiszta kaki voltam mindenhol, - az utánpótlásról meg gondoskodott a pocim -, a megtalálóim úgy döntöttek, büdin is magukkal visznek a Noé Állatotthonba.
Kaptam finom ennivalót, a szemecskémre cseppeket, sőt, meg is fürödtem!

Voltam doktorbácsinál, aki azt mondta a lánynak akinél most lakom, hogy a beteg szemem is rendbe fog jönni! Én így is jól vagyok, de ha eggyel ilyen jól látni, akkor kettővel biztos óriási jó móka lehet!
Persze addig is, amíg a másik szememre látni fogok, adódhatnak apró balesetek.

Mit is mondjak még magamról... Szóval nem tudom, mi a töpörtyű, de a borsról tudom, hogy kicsi és erős, és azt hiszem rá biztosan hasonlítok!
Már szép vagyok és egészséges! És nagyon várom már, hogy milyen az a gazdis élet, amiről folyton beszélnek a lányok... Álomgazdi siess!