Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Suhanc története
2010.08.20.


"Suhanc lassan több mint 4 éve volt már a menhelyen, eddig az én pártfogásom alatt állt. 2006.02.03-án hoztuk ki Meggyessel (ha jól emlékszem...) az Illatosról. Ő lett az én kutyám a Noéról. De kezdett reménytelenné válni a dolog, hogy én őt valaha haza tudjam vinni, vagy legalább egy családtaghoz el tudjam helyezni, és Suhanc számára csak telt az idő... Nem mintha nem lett volna jó dolga, hisz szerető kutyatársai (Bundi, Dia, és aztán a sok más kevésbé állandó kutya, mint pl. Kedvenc, Tódi, Monthy, Bingó) és embertársai is voltak (Évi, Niki, én)... De azért mégiscsak hiányzott neki egy saját, oszthatatlan és állandóan jelenlevő szerető gazdi. Egyszer már elvitte valaki, aki két hónap múlva "elfelejtette megemlíteni" hogy visszavitte az Illatosra a kutyát... Szóval négy év óta először volt ott egy olyan érdeklődő, aki csakis őt akarta hazavinni, annak ellenére, hogy mondták neki: ő az "én kutyám".

Attila többször is volt kinn Suhancnál. Megszerette. Taníttatni szeretné, kutyaiskolába vinné. Fiatal kora ellenére (13 éves) elég felnőttesen végiggondolta a kutyatartás lehetőségeit. Családtagja adott volna neki -ingyen- fajtatiszta kölyök vizslát. Ő azt mondta, hogy nem tud felelősen bevállalni egy olyan mozgásigényes fiatal kutyát. Inkább elment körbenézni az Illatoson, és néhány menhelyen. Ő azt a kutyát szerette volna befogadni, akivel kölcsönösen megfelelnek egymásnak. Suhancot találta meg.

Ma elvittem Suhancot Attilához. Nagyon megörülve tapasztaltam, hogy azon kívül hogy nagyon jó helyre került, Attila nagyon örült neki, még az is előny, hogy egy kerületben lakunk. Fél órát beszélgettünk, elmondtam az összes tanácsot, javaslatot, történetet. Suhanc közben pedig hol az én ölemben tanyázott, hol Attilához bújt...

Remélem fogunk majd kapni képeket és történeteket Suhancról. Most egy kis ideig nem keresem személyesen őket, hagy szokjon Suhanc az új környezetéhez. Már többszörösen is megérdemelte Suhanc a saját otthont...





Még az illatoson 2006 telén


1 hónappal később


2007. állatok világnapja


2008. egy kirándulás:


Boldog gazdis életet Suhanc!

B.Peti



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában