Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Az állatotthon megtelt!
2006.03.14.

Az állatotthon megtelt - hirdeti a nagy, piros betűs tábla menhelyünk ajtaján, de úgy látszik, ez nem érdekli azokat, akik szeretnének megszabadulni megunt állataiktól: 2 nap alatt 8 kutyát kötöttek a kerítéshez, dobáltak be a menhelyre vagy kötöttek ki az alkalmazottak, önkéntesek autójához, kapujába.


Pedig a megtelt tábla korántsem vicc: azt jelenti, hogy az állatotthonba egyetlen új kutyát sem tudunk elhelyezni. A biztonságosan elhelyezhető kutyalétszámot több, mint negyven állattal léptük túl az elmúlt 2 hétben, miközben egyetlen kutyát sem tudtunk örökbe adni. Hogy ez mit jelent?
Azt jelenti, hogy karanténjaink tele vannak, jelenleg a kórházépületet is egészséges állatok foglalják el, minden önkéntesünk otthona tömve van kutyákkal és egyetlen olyan kennelünk sincsen, amibe akár kan, akár szuka kutyát el lehetne helyezni anélkül, hogy a többiek megtámadnák és széttépnék.
Gondozóink egész nap attól rettegnek, mi lesz, ha verekedés tör ki az állatok között valamelyik kennelben, hiszen akármekkora erőfeszítést tesznek, és akármilyen gonddal próbálják összeválogatni az állatokat kettesével, hármasával, bármikor előfordulhat, hogy a zsúfoltság miatt ideges állatok egymásnak esnek.


Hasonló sors vár azokra a kutyákra, akiket éjszaka dobálnak be a kerítésen, hiszen az a pár perc, amíg az ugatásra a gondozók odaérnek bőven elég ahhoz, hogy az új kutyát a többiek menthetetlenül megsebesítsék vagy ő okozzon állatotthonunk valamelyik lakójának maradandó károsodást.


A probléma egyébként nem egyedülálló: hasonló a helyzet a legtöbb hazai állatotthonban, bár ezzel mi, állatvédők nem dicsekszünk, hiszen olyan ez, mint egy szégyenfolt. Valamiért úgy érezzük, hogy mi, akik állami támogatás nélkül, önerőből, saját egzisztenciánkat feladva, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes munkában, erőnkön felül próbálunk segíteni a kidobott állatokon, nem vagyunk elég jók, nem végezzük elég jól önként vállalt feladatunkat, hiszen csak egy kis töredékét tudjuk befogadni, gyógyítani, ellátni és rehabilitálni a rászoruló állatoknak. Szinte szégyelljük magunkat, hogy nem tudunk naponta új férőhelyeket teremteni, és "csak" háromszáz állatot tudunk egyidőben lelkiismeretesen ellátni.
És ha a kóbor és balesetes állatok nem lennének elegen, naponta többen is megkeresnek minket olyanok, akik saját (egykori) kedvencüktől szeretnének rövid úton megszabadulni - mi pedig végighallgatjuk, ahogy sintérteleppel fenyegetőznek, altatással zsarolnak minket és újabb és újabb állatok terhét testálják ránk, miközben már befogadott állatainkat is csak vért izzadva tudjuk ellátni.
Magyarországon ma egy-másfél millió kóbor eb él; ha megszázszoroznánk az állatotthonok számát, akkor is alig egyharmadukat tudnák csak befogadni a menhelyek - de természetesen nincs annyi állatbarát az országban, amennyi örökbe tudna fogadni ennyi kutyát (és akkor a macskákról, akiknek száma a kutyák többszöröse, még nem is szóltunk).


Nem tagadjuk, kétségbe vagyunk esve, hiszen naponta 60-80 (!) hívás érkezik önkénteseinkhez és a telefonálók egy része nem érti meg, hogy nem tudunk újabb állatokat átvenni, hiszen ha ezt tennénk, veszélyeztetnénk az új állatok és jelenlegi lakóink egészségét is - ami számunkra nem összeegyeztethető az állatvédelemmel.


Támogatóinktól is több kétségbeesett telefont kaptunk a napokban: úgy tűnik, aki azzal szerette volna segíteni alapítványunkat, hogy autójára kiragasztotta matricánkat, az pórul járt. Egyiküknek, miközben be akart szállni autójába egy doboz kiskutyát nyomott a kezébe egy férfi, aki ezután szó nélkül elrohant, egy másik állatbarátnak pedig az autójához kötöztek egy vérző ebet és a következő cédulát tűzték az ablaktörlő alá: "Kedves menhely! A kutyát elütöttük, köszönjük, hogy gondjukba veszik." Egyikük sem önkéntes vagy állatvédő, pusztán magánszemély, aki egy matricát ragasztott ki kocsijára, amit ezek után nyilvánvalóan foggal-körömmel próbál lekaparni.
Az ilyen esetek sajnos mindennaposak, de úgy tűnik, most összesűrüsödtek, hiszen csak jönnek, jönnek az új kutyák, az örökbe fogadóknak azonban nyoma sincsen.
A legnagyob gondot eközben az jelenti, hogy kórházunk összes kennelébe kénytelenek voltunk verekedős kan kutyákat elhelyezni, akik különben más kutyákat sebesítenének meg; így most sem balesetes, sem beteg állatot nem tudunk fogadni, bármennyire szeretnénk.


Nem tagadjuk, kétségbe vagyunk esve, hiszen hiába a szemléletformálás, az oktatás, az új jogszabályok - a helyzet csak egyre romlik, a rászoruló állatok száma nem csökken.


Ezért azt kérjük az állatbarátoktól: segítsenek és ha van lehetőségük, most fogadjanak örökbe állatotthonunkból kutyát. A kutyát leadni szándékozóktól pedig kérjük: legyenek türelemmel, amíg hely üresedik a menhelyen, hiszen közös érdekünk, hogy a kutyákat biztonságban tudjuk!


Köszönjük!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában