Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Aluminium kutyásítása
2016.07.10.

Március 5-én végre elérkezett a nap, hogy hazavihettük Alumíniumot. Terápiás célzattal utalta ki nekem a Noé, hogy végre egy kicsit lekattanjak a „biztos, hogy jó ötlet volt elengedni Peppert???” témáról (Pepper szintén ideiglenesben volt nálunk jó pár hónapig és nagyon a szívemhez nőtt). Már jó néhány hete vártuk őt, csak előbb még Ivicát kiházasítottuk. A terápiára Lacinak is nagy szüksége lesz, mert ő meg Vicuskát engedte el nagyon nehezen. Mellesleg meg Alumíniumra is ráfért némi rehabilitáció…

Mivel konzekvensen nem vagyok képes két szótagnál hosszabb kutyaneveket kezelni, a családi kupaktanács előre eldöntötte, hogy az Alumíniumról, Lumira váltunk. A nagy napon testületileg kivonultunk a Noéra. Lumi leginkább egy loncsos, lompos és bozontos, ám meglehetősen riadt kölyökmackóra hasonlított. Majd Niki és Andi több órás megfeszített munkájának köszönhetően, kaptam egy még mindig pánikoló, de roppant jól fésült, ewok fejű óriás yorkit.

A legaggasztóbb az első pillanattól kezdve az volt, hogy folyamatosan körbe-körbe pörgött, megállás nélkül. Hol nagyobb körben, hol kisebben, de akár a saját tengelye körül is. Nem nézett, nem reagált rám, sem semmire és senkire, csak rettegett és pörgött.

Az autóutat egészen jól viselte. Otthon reszketve elbújás és körözés váltogatták egymást. Kijelölt egy útvonalat a kanapé körül és csak rótta és rótta a köröket. Ránk se mert nézni, teljesen elborult a tekintete a pániktól, ha szóltunk hozzá csak annál gyorsabb tempóra váltott. Az otthoni kutya és macska csapat sem érdekelte, teljes volt a befelé fordulás és ez a döbbenetesen kényszeres körözés.

Érintésről szó sem lehetett, ételt nem hogy kézből nem fogadott el, még enni sem mert a jelenlétünkben. Bármely zaj, mozdulat, történés, még egy tüsszentés is, teljes pánikot eredményezett.

Innen indultunk három hónappal ezelőtt. Bizakodva és kétségbeesve. És meg sem mertem saccolni, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy Lumiból valami kutyaszerűség legyen. Csak annyit tudtam, hogy sikerülnie kell! Hogy történt? Rengeteg icipici lépésben, így valahogy:

1.Lumi állandóan csak köröz, csak akkor pihen, amikor teljesen kipurcan, de nagyon felületes az alvása. Ha csak megmozdulunk, azonnal felpattan és megy a körbe-körbe. Olyan, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Jó eséllyel nagyon kis helyen tarthatták bezárva…

2.Harmadik nap, ma nézett a szemembe először. Kiült a tekintetébe a csodálkozás, hogy „jé, te ki vagy?” Rengeteget beszélek hozzá, gyakorlatilag állandóan duruzsolok.

3.A kertbe akkor mer kimenni, ha nyitva hagyjuk az ajtót és átmegyünk másik helységbe. Akkor egy idő után Zrínyiként nekiiramodik és kitör. Beterelni nem lehet, csak gyakorlatilag bekeríteni, pórázra venni és úgy bevinni. Annyira sajnálom, nem akarom kergetni, de muszáj bevinni. Van, hogy annyira megijed ilyenkor is, hogy bepisil, bekakil félelmében  És ott a rettegés a szemében, ahogy közelítek, megszakad a szívem. De bent kell lennie velünk, mert a kertben ködös tekintettel rohan körbe, ömlik a nyál a szájából, semmivel nem lehet kizökkenteni…

4.Evés inkább habzsolás, szigorúan csak ha nem vagyunk jelen. Kézből sajnos semmit nem fogad el, de még a földről sem veszi fel, ha túl közel vagyunk.

5.Pórázos sétákat teszünk. Farok behúzva, az orrát nem meri letenni a földre. Közben is szeretne körözni, ezt nem engedem. Amellett, hogy mennyire beszari, abszolút együttműködő, csak kicsit mozdítok a pórázon és máris reagál rá!

6.Egyre inkább figyel Pocakra és Petire (saját kutyusaink). Főleg Petire, aki lökött ugyan, de baromi magabiztos.

7.A remek gyógyhatású, terápiás mezőnk kezdi kifejteni hatását!!! Ez mindig beválik, egyetlen ebzet (vagy ebkezdemény) sem ússza meg :-D A pórázra vétel még mindig csak kergetőzéssel megy, amíg kiérünk rettegés van, farok behúzva. Na de ott! Farok centiről-centire, egyre feljebb!!! És nincs ringlispílezés, helyette érdeklődve haladás! Most először örülök, ha egy kutya húz  Bár utálom a flexit, de ad egy kis mozgásteret, eddig nagyon jól bevált. Ha Pocak és Peti szagolgat, akkor Lumi is, ha nekiindulnak, követi őket. Imádni fogja a sétákat, ez a lételeme, a mozgás, csak normális mederbe kell terelni, hogy ne a stressz legyen a mozgatórugó.

8.A sétákon kérem szagolgatás van és felemelt farok! Ha idegen jön, kitör a pánik, de ha csak mi vagyunk, akkor kifejezetten jól érzi magát a mezőn. Egyre stabilabban figyel a nevére, séta közben többször rám néz.

9.Megvolt az első tétova farkcsóválás!!!!!!!!!!!! Ugyan még nem nekem szólt, hanem a sétának, de akkor is!

10.Lumi este megfogta az egyik plüss játékot és elkezdte körbe hurcolni! Még a végén játék is lesz itt kérem!

11.Öles léptekkel halad a séta, farok csóvál, szagolgat, sőt, van, hogy úgy nekiiramodik és szalad, hogy alig bírok lépést tartani vele. Károly bácsiként lobogok utána, ő meg rohan vigyorogva. Végre.

12.Ma találtunk egy kiszuperált teniszlabdát a mezőn és elkezdett játszani vele!!! Hempergés, dobálás, teljesen felszabadultan. Otthon már állandóan pakolássza a játékokat, én visszarakom a kosárba, ö pedig begyűjti a fekhelyére, vagy csak egyszerűen máshova. Ahogy felmegyünk lefeküdni, egyre gyakrabban hangzik lentről a sípolós játék hangja. Még csak akkor meri, ha nem vagyunk ott, de én annyira örülök, hogy nem hagy aludni.

13.Hopp, zsiráfra nyújtott nyakkal ugyan, de nagy óvatosan elvette a falatot a kezemből! Éljen sokáig a házikolbász!

14.Na, ki mászott fel a kanapéra???!!!! Kanapégén aktiválva, bár azonnal lejön, ha észreveszi, hogy „lebukott”.

15.Brutál beles kezd lenni és a nasiért hajmeresztően bátor mutatványokra hajlandó. Például hogy egész közel jöjjön és elvegye kézből a falatot. Ha csak meghallja a jutifalatos zacsi zörgését, már spuri van, illetve időnként meg is említi, hogy akár oszthatnánk nasit a társaságnak… Ilyenkor kicsit meg is lehet simogatni a buksi fejét. És most már határozottan hallgat a nevére.

16.Nagyon szépen megtanult a sarkokon megállni, áthaladás előtt. A pórázra vétel pedig egyre könnyebben megy. Köröz ugyan jó párat előtte a kertben, de utána leül a kapuban és hagyja, hogy feltegyem rá. Abszolút látszik a vívódás, hogy „be vagyok szarva, de nagyon akarok menni sétálni, most mi legyen…”

17.Eufória van a mezőn. Érik, hogy elengedem. Úgy érzem, most ez kell neki.

18.Egy életem, egy halálom alapon ma levettem a pórázt egy kicsit. Olyan élmény volt, hogy el is sírtam magam. Az a boldogság, ahogy fut, csóválja a farkát, vigyorog, élvezi a szelet, a napot, a füvet. Egy totálisan másik kutya a mezőn. Csodálatosan sétál, azonnal visszajön hívásra, kapja is érte a nasit. Próbálja játékra hívni Petit, Pocakot. Imádnivaló.

19.Akkora ugrásszerű változást okoznak a póráz nélküli séták, hogy csoda! Kinyílt és hihetetlen kíváncsi lett. Mindent meg kell csodálni, percekig lehet tanulmányozni a faágon rezgő levelet, a fűszálakat, mindent. Most már egyre bátrabban megy oda másokhoz, sőt, elfogad mástól is nasit! van egy ismerős kutyás néni, aki az első héten látta, amikor pánikba esett csak a közelségétől is. Most beáll elé és nasit kér, hagyja megsimogatni a fejét. A néni rá se ismert!

20.Ma brutál vihar volt. Lumi szegény szó szerint összefosta magát. És persze ment a körözés, megállás nélkül… Az talán sosem fog változni, hogy nagyon ijedős az alaptermészete, és ha befeszül valamiért, akkor köröz. Csak talán egyre több olyan dolog van, aminél megérti, hogy nem muszáj így reagálnia, mert nem eshet bántódása.

21.Ma a konyhában tettem-vettem, ami természetesen Lumit is egyre jobban érdekli, csak lepottyan időnként egy s más. Valami kinti zajtól megijedt, de nem kezdett el körözni, hanem bepréselte magát a lábam és a szekrény közé! Persze megint könnyekig meghatódtam…

22.Újabb éjszakai vihar, mostanában állandóan ez megy, de ez most megint annyira közeli dörgéseket, villámokat hozott, mintha a házon belül csapott volna be a tüzes istennyila. Lumi odajött az ágy mellé, már kezdte volna a körözést, de elkaptam, rátettem a kezem, elkezdtem masszírozni a füle tövét. Megállt, aztán leült, végül lefeküdt. Feszült volt, de végig ott maradt mellettem, megbízott abban, hogy megvédem! Egész éjszaka rajta volt a kezem, simogattam, morzsolásztam. Szinte semmit nem aludtunk egész éjszaka, de a bizalom köztünk megint hatalmasat erősödött. Én meg bőgök, a változatosság kedvéért.

23.Az egyik ismerős kutyával akkora ereszd el a hajamat játszásba bonyolódtak, hogy öröm volt nézni. Szinte ájulásig mindkettő, a végén már fekve pacsiztak egymásnak, felállni sem maradt erejük. Lumi egy végtelenül szelíd kutya, semmi agresszió nincs benne. És a maga kis beszari módján abszolút együttműködő.

24.A sípolós plüss játékokat nem lehet überelni (persze gondoskodni kell róla, hogy lehetőleg ne maradjanak sípolósak sokáig). Most már velem is hajlandó húzósat játszani, illetve az eldobósat is élvezi egy darabig. Incselkedik és huncut, amikor játszani akar, meg kell zabálni. Most éli meg igazán a kölyökkorát.

25.Átmentünk követő üzemmódba, mindenhová jön utánam. Mindenre kíváncsi, annyira édes, ahogy elmélyülten tanulmányozza a dolgokat, komoly pofával. Most már az is nagyon gyakori, hogy ha megijed valamitől, akkor beáll mögém. Ez hatalmas dolog, a körözés helyett hagyja magát megvédeni. Bízik bennem.

Rengeteg dolog történt három hónap alatt. Még nagyon sokat tudnék mesélni, azt a rengeteg, másnak talán jelentéktelen apróságot, ami nekem, nekünk egy-egy kis világ meghódítását jelentette. Most ott tartunk, hogy van egy játékos, dinka, extra jó fej Lumink. Ijedős, de barátságos és érdeklődő. A bizalmáért meg kell dolgozni, egyelőre én vagyok az embere, bennem bízik meg száz százalékig, tehát képes erre is, képes elhinni az emberről, hogy a társa lehet. Dögönyözhetem, ledönthetem a lábáról, megcsipkedhetem a hasát, mindent játéknak vesz. Alig győzi csóválni a farkát, úgy örül, amikor hazaérek. Ha abbahagyom a simogatást, akkor böködve kéri a repetát és dugja az óriási busa fejét. Szerelmes vagyok, ennyit a Pepper terápiáról… Próbálnám húzni az időt, de nincs mese, itt az ideje a gazdikeresésnek. Lumi már képes ragaszkodni, tehát megérett rá, hogy elengedjem… És biztosan van már valahol egy következő beszari, akinek szüksége lesz rám.










Aluminium adatlapja: http://noeallatotthon.hu/index.php?pid=1&aid=2934

További képek :ITT



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában