Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Majré elment...
2015.08.25.

Alig több mint egy hete lett rosszul Majré kutyánk, kicsit kedvtelen volt, kicsit összezuhant, azonnal futottunk vele az orvoshoz.

Az ultrahang májmegnagyobbodást mutatott. Kapott gyógyszereket, diétás tápot, kicsit jobban lett. Azonban ismét összezuhant, azonnal orvoshoz vittük és jött a rettegett lesújtó diagnózis - rák.
Sürgősséggel megoperálták, de a műtét alatt kiderült, hogy a kór sunyin, csendben és alattomosan már befonta a hasnyálmirigyét, az epéjét, a lépét és a máját. Operálhatatlan volt ... elengedtük.

Kis vén Majrénk 2010-ben került hozzánk, Dabasról mentettük 50 társával együtt. A többiek szinte mind gazdára találtak, Ő itt maradt magnak. Mert Ő se nem volt túl szép, se nem volt fiatal, nem is adta el magát az idegeneknek. Nekünk csodálatos volt, különleges személyisége lenyűgöző volt. Ő volt a dundi kutya, vagy ahogy a rendszeres sétáltatóink hívták csupa szeretetből a Cigány a főkapu környékén.

Ha idegen jött csendben meghúzódott a bokrok alatt, de akit már ismert, annak súlyát és korát meghazudtoló vitustáncot járt, pörgött - forgott, pacsit osztott és széles szájjal vigyorgott. Igazi komoly személyiségéhez hozzátartozott, hogy ahogy nem volt egyszerű a bizalmába kerülni, olyan gyorsan ki is lehetett esni onnan. Egy rossz ízű gyógyszer, egy kellemetlen hőmérőzés és máris oda volt a bizalom. És Ő ezt tényleg halálosan komolyan gondolta. Így "haragudott" meg rám is, amikor egy darázscsípést követően a szájába fecskendeztem a kálciumot.
Ennek már több éve és én minden nap megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy jót akartam ezzel. Ugyan minden nap érekzésemkor elém szaladt, jött a mosoly és a fenékcsóválás, de sosem jött kézközelbe. Én mégis minden nap próbálkoztam ... azt hiszem mostanra ez már egy szeretet szertartássá alakult köztünk. Onnan tudom, hogy amióta beteg volt, azóta jött és a tenyerembe fektette a fejét és szomorúan mégis bizalommal és szeretettel nézett a szemembe. És mennyire kívántam, hogy folytatódjon a mi kis huzavonánk ... sajnos erre már nem kerülhet sor és ezzel már soha nem lesz olyan megérkezni az Állatotthonba.

Ég Veled Majré, soha nem felejtünk el. Nem sikerült gazdit találni Neked, de reméljük boldog voltál itt nálunk!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában