Elvesztettük Lindát :(
2013.12.09.

Egy napja ülök és meredek magam elé ... pontosan tudom, hogy mi törtét, hogy ami történt azt megváltoztatni nem lehet, de képtelen vagyok elfogadni, képtelen vagyok feldolgozni ... szokásos hétfői menetben zajlik az élet az Állatotthonban ... de valahogy minden csendesebb ... valaki elment, örökre itt hagyott minket ... jött, szerettük és most egy pillanat alatt elvesztettük ...

... Linda tegnap teljesen váratlanul meghalt ... Élettelen kis testére legjobb barátja Makkos Marci vigyázott az utolsó pillanatig. Mi a könnyeinkkel búcsúzunk, Ő fájdalmában csak fut, fut, fut ... Ő is pontosan tudja, hogy örökre elvesztették egymást :(



Linda 1,5 éve érkezett a NOÉ Állatotthonba. Korábban családi majom volt, ahol imádták, de pontosan tudták, hogy nem tudnak a páviánlány részére megfelelő elhelyezést biztosítani és ezért kerestek megoldást a számára. Közel 1 évig készítettük elő az érkezését, tágas kifutó építése, engedélyek, szakemberek. Abban a pillanatban ahogy megérkezett mindenkit elbűvölt. Kedves, együttműködő természete, kiszámítható viselkedése különlegessé tette. A szeszélyes pávián természetén felülkerekedett az a rengeteg szeretet, odafigyelés és gondoskodás, amit 13 évig a családjától kapott. Azonnal Ő lett a gazdasági udvar központja. Órákat néztük ahogy szöszöl a földön egy-egy kavicsdarabbal, ahogy ölelgeti imádott labdáját, ahogy mérgelődik az esőre, ahogy hangosan nyeldekelve rohan hozzánk egy-egy finom falatért. Mindenkinek mosolyt csalt az arcára, amikor hangosan kiabálva követelte a reggelit, vagy méltatlankodott, amiért a villanypásztor "túl közel jött" hozzá.

Nem sokkal érkezése után került hozzánk Makkos Marci, az elcsavarodott orrú, akkor még csíkos hátú árva vadmalac. Gondoltunk egy nagyot és összeköltöztettük őket. Furcsa kis pár voltak Ők ketten, sokszor szinte tudomást sem vettek egymásról, máskor összebújva napoztak, persze veszekedtek is egy-egy finom falaton, vagy Lindus labdáján. De ilyen az élet, ha az ember legjobb barátja egy megtermett vaddisznó fiú, vagy egy gyönyörű galléros páviánlány ...
Linda elment, de sok-sok nagyon fontos dolgot itt hagyott. Megtanított minket tisztelni, szeretni ezeket az állatokat, akik szinte olyanok mint mi emberek, hihetetlen összetett érzelmekkel, éles ésszel és óriási szeretettel. Elindított minket egy úton ... az Ő sorsa megmutatta, hogy létező probléma ma Magyarországon a családban élő, imprinting nevelt főemlősök mentése. Neki köszönhetjük, hogy megmenthettük Pepét az öreg makákót is.

Soha, soha nem fogjuk elfelejteni és bárki is fog idővel beköltözni az Ő luxuslakosztályába, az már mindig Linda kifutója marad ... Szeretünk gyönyörűségünk ...

kincy

Sok-sok kép szeretett Lindánkról ITT !

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon