Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Erre iszunk, avagy Szuli bácsi 18 éves lett!
2012.02.03.

Eme versecske története annyi, hogy gyakran szoktam nézegetni az otthonban élő állatok adatlapjait. A minap is így tettem, és akkor vettem észre,hogy a sok-sok munka közepette egy fontos eseményről teljesen elfelejtkeztem. Egy jeles születésnapról, méghozzá nem is akárkiéről, hanem Szuli bácsiéról. 18 éves lett a kisöreg!!!!!
Úgyhogy,tegnap összekészítettem néhány finomságot(nevezzük tortának), írtam mellé néhány sort, és a kint lévő néhány lelkes dolgozóval együtt köszöntöttük Mindenki Szuli bácsiját.

Drága Szuli bácsink!!! Isten éltessen, jó egészséget, és ha nem nagy kérés az élettől, akkor minél előbb egy igazi, szerető gazdit kívánunk Neked!!!!


Születésnapodra…

Szégyenkezem, mert a sok-sok tennivaló közepette,
Egy nagyon fontos eseményről elfelejtkeztem.
Méghozzá nem is akárki jeles születésnapjáról,
A mindannyiunk által szeretett Szultán bácsiéról.
Bizony, bizony, 18 éves lett a sokat megélt kisöreg,
Most sokan csodálkoztok, ugye, el sem hiszitek?
Pedig így van és ha már úgy hozta a kegyetlen élet,
Hogy magunkénak mondhatjuk e tisztes korú ebet,
Úgy gondoltam, az a legkevesebb,
Ha mindannyiunk nevében köszöntöm az Ünnepeltet.
Nem is akármivel: egy ízletes tortával,
És egy rövidke, de gyatra, pár soros strófával.
A tortát tegnap átadtuk, s Te nagy barna szemeiddel kérdően néztél ránk,
De végül azért csak magadra találtál,
Jóízűen kezdtél falatozni, a többiek pedig csatlakoztak,
Így ünnepeltük köréd gyűlve nagykorúvá válásodat.
Persze, úgy illett volna, hogy rögtön felolvassam Neked a versemet,
De úgy döntöttem, ettől megkíméllek,
Csak néhány sort mondtam el, a lényeget kiemelve,
A többit e nélkül is tudod, minek szövegeljek??
Amúgy, nem ment könnyen az írás, egyre csak törtem a fejemet,
Ugyan, mit írjak, miről szóljon e szösszenet?
Aztán rájöttem, hisz létezik egy rövidke szó,
Mely oly egyszerű, mégis ,a legtöbbet mondó:
Legyen ez az egy szó e költemény lényege,
S kísérjen eme szó a nap minden percében!!!

SZERETÜNK!!!...ennyi és nem több, ebben minden benne van,
Hiszen ebben ott vagyunk mi és ott vagy Te magad.
Igen, ott élsz-e szóban, amióta a menhelyre kerültél,
Mint meghalt gazdád rokonságának nem kellő örökség.
SZERETÜNK, ahogy komótosan, méltóságteljesen lépdelsz,
És a sok-sok látogató ámulva, nehezen hiszi csak el,
Hogy a kutya, akit látnak, az otthon korelnöke,
Te pedig az ezért járó simiket büszkén zsebeled be.
Ráadásként kunyerálsz mellé néhány szalámi szeletet,
Mert azt nem lehet, hogy semmi se járjon a legidősebbnek.
SZERETÜNK, ahogy fiatalokat megszégyenítően futkározol,
S boldogan, a múltadat feledve, önfeledten játszol.
Mintha azt mondanád: tévedés ne essék, nem vagyok ám én öreg!
Az a néhány ősz szál a kabátkámon csak az ellenség megtévesztése!
SZERETÜNK, ahogy fajtársaiddal vehemensen kakaskodsz,
Ekként cáfolva meg tisztes,éltes korod,
Mert legyen szó nőről, vagy legyen szó kajáról,
Azon nyomban vérmes férfiúvá változol.
SZERETÜNK, ahogy csinos kutyahölgyeknek teszed a szépet,
Mint például a félénk, idősebb Hetty néninknek.
És azt hiszem, nem tévedek, amikor bizton állítom,
Sokunk kedvence a kettőtökről készült kedves fotó.
Ahogy két, velős csontja javát elfogyasztott öregecske áll összebújva az élet alkonyán,
Így jelképezve a soha el nem múló szeretetet, az összetartozást.
(Vagy inkább Szuli bácsink rámenősségét, de ezt csak halkan jegyzem meg,
Nehogy véletlenül meghallja, és megsértődjék a drága kisöreg…)
SZERETÜNK, amikor a hópelyhek vidáman kergetődznek körülötted,
Majd minden bátorságukat összeszedve a bundádra ülnek.
Onnan szemlélik tovább a világot, mélyen meghatódva,
Mert matuzsálemkorú barátjuk hátán ingyen utazhatnak.
És mintha egy mesebeli, havas ruhájú, ősz szakállú apóka érkezett volna a menhelyre,
Hogy az itt élők vágyait, kívánságait mielőbb teljesíthesse.
SZERETÜNK, ahogy a mosdóban lévő saját kis birodalmad belakod,
Ide vonulsz félre, ha magányra, pihenésre vágyódsz.
Régen Klotyómanónk őrizte e fontos helyiséget,
Gyakran ráhozva a frászt az illemhelyre igyekvőkre.
Most Tiéd itt a tér, de Te senkit sem ijesztgetsz,
Csak csendesen szemügyre veszed az időnként betérőket.
Télire kötött pulóvert is kaptál, nehogy éjszakánként fázni kezdj,
De végül mégis a balesetesben készítettek számodra meleg fekhelyet.
Nehezen megy már Neked a lépcsőzés, sok-sok kilométer van a lábaidban,
Így legalább kényelmesen járhatsz-kelhetsz, ha a kedved úgy tartja.
És SZERETÜNK, amikor mindenkitől távol szomorúan, elgondolkodva meredsz magad elé,
Mi jár ilyenkor a fejedben, vajon mi emészt?
A múltadra gondolsz, két éve meghalt gazdádra?,
Vagy a jelenre ,egy oly nagyon áhított saját családra?
Arra, hogy öregségedet nem közöttünk kellene megélned,
S a 18.születésnapodat szeretett gazdád mellett kellene ünnepelned?
Tudod, Drága Szulikánk, amikor tortádon a képzeletbeli gyertyákat elfújtam,
Azt kívántam mindannyiunk nevében: élj sokáig egészségben és végre találjon Rád az annyira várt, igazi gazda!
Legyenek Hozzád méltóak az általad megélt mozgalmas évek,
S ha majd utolsó utadra indulsz, új, szeretett családod könnyei kísérjenek.
És ha a Jótündér mégis úgy döntene, nem teljesíti a kívánságunkat,
Akkor tudd, megmaradunk mi a szeretett családodnak.
Hisz nem mindenki büszkélkedhetnek ilyen szép kort megélt négylábúval,
És mi igenis büszkén mondunk Téged a magunkénak!!!
Mert Te mindig a MI SZULTÁN BÁCSINK maradsz, A MI IGAZI KIS MATUZSÁLEMÜNK,
Akit oly nagyon, egy emberként SZERETÜNK!!!!

Marcsi, alias Szakállmama















Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában