Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Pilhál György - Tollhegyen
2012.01.11.

Tollhegyen
Szilveszter üldözöttjei

Pilhál György
Nem elég az állatmenhelyeknek az eddigi zsúfoltság, most még itt ez a sok petárdarémült kutya szegényeknek. (És hány ijedt kutyus oda sem került még…) Elképesztő ebáradatról szólnak a hírek, Szilveszter éjjelén ezres nagyságrendben menekültek világgá a kétségbeesett állatok; kidőlt kerítések, elszakított láncok emlékeztetnek a kutyapánik szűkölős, vonyítós óráira. Akiket sikerült befogni, most talán valamelyik menhelyen reszketnek, reménykednek, hogy megtalálja a gazdi, és hazaviszi – amelyikük pedig még mindig bolyong, az a visszautat keresi, egyre halványodó eséllyel. Aztán ott vannak az utak szélén heverő, elcsapott tetemek, a megfagyott, vízbe fúlt cimborák, akik már nem várnak semmit, csak őket várják még, hiába…

És ez nagyon szomorú.
Odáig „civilizálódott” a technika, hogy segítségével az ember a leghűbb társát zavarja világgá. Magam soha nem tudtam felfogni a petárdadurrogtatás értelmét. Egy ember, aki idvezült vigyorral az ábrázatán kevélyen elhajít egy füstölgő pukkancsot, s közben végtelen gyönyör fogja el. A petárda (amelynek használata amúgy tiltott, sőt drága is) nagyot szól, aztán kész. Jó esetben. Rosszabb esetben meggyújt valamit, megsérül tőle valaki – olykor maga a vigyorgó dobáló… (Utóbbit nem tudom szívből sajnálni.) A házőrzők pedig megrémülnek, világgá szaladnak – ám ez a durrogtatót nem érdekli. Egyszer megkérdezek egy ilyen vigyorgót: mi ebben a gyönyörűség, ember? Ugyan, mit mondana…A riportokban megszólaltatott pszichológusok azt mondják, valami kisebbségi-érzés féleségben szenved a hajigáló. Ha eldobja, ha durrogtat, többnek érzi magát, megnő, nagyfiú lesz, ilyenkor fölénnyel néz körül: ez én voltam, bizony, én ám! Ez a típus szokott a sötét erdőben énekelni, hogy ne féljen, amúgy talán szűkölne. Néha nem a kutyák viselkedése állati.

Írta: Pilhál György
A mű címe: Tollhegyen - Szilveszter üldözöttjei
Megjelent: Magyar Nemzetben



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában